Azért is zene szóljon

Ács Nagy Éva

Azért is zene szóljon

háborogj csak te hatalmas végtelen óceán

vad viharos szél söpörjön végig partodon

hullám mossa el a homokban maradt lábnyomokat

szálljon most mégis szabad sólyomként a hit a dal

lámpásunk alatt a sötétben azért is zene szóljon

Bábu vagy

Ács Nagy Éva

Bábu vagy

Mozgásod mások irányítják,

karodat zsinóron rángatják.

Olyan vagy, mint egy marionett báb,

amerre visznek, arra lép a láb.

De mi van, ha egyszer a zsinór elszakad,

s végre te leszel önmagad?

Karodat te emeled,

oly magasra, amilyenre képzeled.

Mozgásod nem lesz korlátozva,

nyújtózkodhatsz feljebb, jó magasra.

Szád szólhat, nem lesz néma,

beszélhetsz, léphetsz, nem vagy béna.

Szabad vagy, zsinórod végén most legyen más,

ember vagy végre, nem marionett báb!

Játék az élet

Ács Nagy Éva

Játék az élet

Végig kell menni azon az úton,

amit számodra kijelöltek,

letérni úgysem tudsz, nem lehet,

minden perc, mozdulat írott.

Játszol, mintha színpadon állnál,

játszod a sorsod forgatókönyv szerint,

s az út végén meghajolsz, megrogysz,

fáradt vagy, vége. fellélegzel.

A függöny neked lassan legördül,

tudd, jól játszottál, mégis csend van,

tapsot most nem kapsz, néma minden,

jutalmad volt az élet, élheted.

2018.08. 31 Somogyzsitfa.

A minden nekem (D.Laurának

Ács Nagy Éva

A minden nekem

(D.Laurának)

Nekem az otthon, csak egy helyen van,

ott a dombok és fák között,

hol ezüstösen csillog a Balaton,

a szél sejtelmesen hatol át a nádason,

hol a nap sugara táncot jár a vízen,

s a vihar ha kell, hullámokat kavar,

az alkony bíborszínével búcsúzik,

az esti szürkületben érzem a víz illatát,

hatalmas óriásként hívogat a Badacsony,

Tihanyban kiabálva a visszhangot hallom,

minden kincsnél a földön drágább nekem,

aranyos szeszélyes s mégis én így szeretem.

Akarom

Ács Nagy Éva

Akarom

Tudd , én veled vagyok,

hátad mögött mindent kézben tartok,

ha nem látsz, majd én

látok helyetted,

akarom, hogy teljes

legyen életed.

Álmodd, hogy együtt örökké,

szerelmünk ne váljon rögékké,

éljen a fény, a sötét vesszen köddé.

Akarom a csodát,, hogy láss,

hogy mindent-mindent valóra válts.

2018-08-30 Somogyzsitfa.

Ezerízű álom

Ács Nagy Éva

Ezerízű álom

Folyton tarka lepkékkel álmodom

képzeletben közéjük tartozom

szállok virágra velük boldogan

szállok örök szabadon gondtalan

szárnyam pompás szivárványszínű

vágyam örök álmom ezerízű

Szabad

Anyám ringass

Ács Nagy Éva

Anyám ringass

Anyám ringat, én elalszom,

anyám mesél, s megnyugszom,

legboldogabb gyermek én vagyok,

anyám, én neked csillagot álmodom.

Kéklő szemed, mint hullámzó végtelen,

hangod selymes, simogat kezed,

csodás illatod oly bűv erővel bír,

látod, gyermeked már nem is sír.

Anyám, ha felnövök én ringatlak,

ha sírnál szép szóval megnyugtatlak,

boldog legyél, tudd én azt akarom,

neked a csillagokat is lehozom.

Igaz tükröm

Ács Nagy Éva
Igaz tükröm

Tükrömben rejtegettem, régi önmagam,
csodaszép világ ez, hol éltem boldogan,
lelkemen nincs még ott szenny, minden hófehér,
s volt az asztalon bőven, frissen sült kenyér.

De már csak, vele álmomban találkozom,
és tengerbe öntöm ,végtelen bánatom,
de boldogság fakad, ha tükrömbe nézek,
ott tudom, nincs vége az álom mesének!

Életre kel minden, miben akkor hittem,
mosolyom volt nekem még, a legszebb kincsem,
kereslek te árny lány, te régi önmagam,
találjak rád végre, a jelen világban!

Akarom a mosolyt, harmatos tegnapot,
akarom, kell, veled élni a holnapot,
tükröm ne törjön, ezernyi darabokra,
álmom, hogy élek, ne vesszen hullámokba!

Tudd, vártalak

Ács Nagy Éva

Tudd, vártalak

Vártalak, s lassan bealkonyult,

a leszálló köd elborította elmém,

ölelnélek,de tétova én, nem vagy itt,

elkéstem, mint mindig mindennel,

nem mondtam ki, hogy érted élek,

bennem maradt a szó, s úgy félek,

rettegek, hogy elnyel a végtelen,

s én egyedül leszek, egyke remete.,

néma torkomból nem fakad dal,

nincs fény, él a sötét,mely örökre betakar,

pedig akartalak, tudd, fényre vártalak.

2018.08. 28. Somogyzsitfa.

Szitakötő tánc

Ács Nagy Éva

Szitakötő tánc

Karcsú testű szitakötők táncot lejtenek,

fodrozódó vízen esti tangóra kélnek,

szabad e táncra veletek mennem,kérdem,

s már lábaim akkordot járnak, vízen lépnek,

csoda lettem pillanatra , karcsú szitakötő,

szabadon lejtő, s kecsesen ringó, álmot szövő.

Remény éled

Ács Nagy Éva
Remény éled

Mindent elsöprő perc áthatolt
a pillanat csodás varázspalástján,
alkonyba menekült bennem a lét,
majd pirkadatkor újra éledt lelkemben,
remény ültetett magot a szívemben.

2018.08-27 Somogyzsitfa.

Már az ősz dudorássz

Ács Nagy Éva

Már az ősz dudorász

Amikor a tikkasztó forróságnak vége,

kertek alatt az ősz mint csősz fütyörész,

enyhe szél könnyeket csal szemembe,

a felüdülés szinte szívem belsejéig ér.

Árva száraz levél hull lábaim elé,

képzetemben már az ősz dudorász,

lomb szőnyegen lépkedem tovább,

utam lassan a vég, alkonyba vonul át.

Szitáló köd lepi el teljesen a tájat,

az est is jön felém sokkal hamarább,

hajnalban a madárfütty is csendes,

üresen kopog házunkon az eresz.

Minden őszbe megy, át a nyár kapuján,

késik elő jönni majd a fényes pirkadat,

szürke reggel álmosan kacsint reám,

sóhajom égbe száll, elmúlt már a nyár.

Simogass még

Ács Nagy Éva
Simogass még

Mint ébredéskor a hajnali napsugár,
érints lágyan, mintha szellő érintene.
Ölelj még, mintha utoljára ölelnél,
oly forrón, hevesen mint a napfénye.
Szeress még, mert az élet röpke lét,
kevés az idő, mindenre nem elég!
Hát most kérek én kicsit belőled még,
szoríts hát erősen , el most ne engedj!

Semmivé válok

Evokáció :

(.Pilinszky János:Tilos csillagon)

Ács Nagy Éva

Semmivé válok

Nem tudom mi volt, mikor születtem,

de mindig hatása alatt vagyok,

ha a sors keze néha elkap ,

játszik velem,s egyedül maradok.

Nem tudom miért ,mi végett lettem,

ez nekem megfejthetetlen titok,

de most még vagyok s ha rám találtok,

ott lent a parton némán ballagok.

Félni nincs okom semmitől miért,

ha menni kell , akkor bátran megyek,

születtem én, de méltón távozom.

szoríts magadhoz kicsit életem.

Bátor voltam, túl éltem sok vihart,

vakmerő, mert éj sötét nem zavart,

gyenge is tán ,mert ember vagyok,

ha kell erős, de néha megroggyanok.

Nem kívántam senkitől, hogy legyek,

anyám és a sors akarta így ,

semmiből jöttem , és tán az leszek,

semmivé válok tudom, ha meghalok.

Szívemben dobban

Ács Nagy Éva

Szívemben dobban

Valahol zene szól halkan, lágy ütem,

szívemben meg-megdobban a küzdelem,

némán, dúdolva csak magamnak, lépkedem,

hogy hová s meddig tart utam, rejtelem,

meddig tart ki tudja megmondani a végtelen,

röpke a létem, s én mégis szeretem.

2018.08. 23. Somogyzsitfa.

Emlék foszlány 2.

Ács Nagy Éva
Emlék foszlány 2.

a kertet benőtte már a repkény
a ház fala düledező rég romos
az eső végleg elmosta a múltat
de illatát bennem nagyon érzem
eltemetett csontokra hull könnyem