Ács Nagy Éva Pacsirta ének...

 

Ács Nagy Éva

Pacsirta ének...

Erdő mélyén kis pacsirta

szomorúan szálldogál,

ágról ágra repül,

éneke nem szól már.

Egyedül van , összevissza

repdes, nem találja

helyét, mert párját

befogták, elvitték.

Elvitték, befogták ,

kalitkába zárták,

s nem ékes tolláért,

hanem a hangjáért.

Ne búsulj kis pacsirta,

embereket is zárnak

be oda,no nem a

hangjukért,hanem

a tettükért.

Te csak énekelj, dalolj,

hangod a kalitkáig hatol,

szóljon,szóljon csak éneked,

hadd hallja a kedvesed.

Dalolj neki a szabadságról,

légy vidám, ne gyászolj,

egyszer kinyílik a kalitka,

hangoddal csalod haza.

Ha nem hallja éneked,

azt hiszi minden elveszett ,

vidítsa dalod a párod,

tudja meg, haza várod.

S dalol , énekel a kis pacsirta,

párja fogságban,de a hang

haza hívja,erős lesz,és

bátor,mindenkivel dacol.

S mikor kinyílik a lakat,

vidáman szárnyra kap,

repül haza a párjához,

az édes kis pacsirtához.

Szebben szól a daluk,

mámor ,éneklik boldogan

ketten vagyunk, mi világunk,

örökké szabadon szárnyalunk!

2022 11, 23 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Remény...

 

Ács Nagy Éva

Remény...

Együtt mindig, egymásnak ígértük,
fogadtuk a jót és szépet,rosszban is,
akartuk, oly nagyon , hogy soha ne
múljon el ez a perzselő szerelem.

Együtt mindig, hit, hogy örökké,
ölelkezve, úgy mint föld és ég,
simulni egymáshoz akkor is ha jő
a vég, ez nem múlik szerelem.

Együtt mindig, majdan síron túl is,
megöregedve,vágytól remegve,
együtt, fonódik kéz a kézben,
remény, így lesz a végtelenben.

2022. 11.08 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Mát temetve...

 

Ács Nagy Éva

Mát temetve...

Mát temette a múlt,
kimondott szó elavult,
vágyam ereimben ép,
de halványul az emlék.
Elillant egykori álom,
el, lassan pihe szárnyon,
álmom, világom összeomlott,
a sors mostoha csókot lopott!

Mát temette a múlt,
kimondott szó elavult,
még sírok minden hajnalon,
vívódom lelkemben múltamon,
röptetve vágyamat a szélnek,
átadva lelkem a sötétnek,
álmodott világ ellibbent,
lopott csók, ma már nincsen!

2022 . 11. 06 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Késői szerelem...

 

Ács Nagy Éva

Késői szerelem...

Tavaszillatban szerettem beléd,
akkor hoztad el nekem a fényt!
Hajam deres lett, kezem reszkető
de végre, végre eljött az idő!
Hol voltál míg fiatal voltam?
Nem jártál arra ahol én voltam!
Szép ez a bús késői szerelem,
nem veheti el tőlünk senki sem...

2012, 04. Somogyzsitfa

Ács Nagy Éva Télidő...

 Ács Nagy Éva

Télidő...

Télbe fordult már az idő,
fagyos a szél, hideg az éj,
hajnali ködben fázik ki él,
a reggel dérben bővelkedő.

Télikabátját felveszi lassan a táj,
a fák leveleiket földre lehullatják,
avartenger, szépséges kavalkád,
nyugovóra tér a nyüzsgő nyáj.

Milljó színe, íze van, lesz a télnek,
lesz bővelkedő helye az örömnek,
hullnak majd fájó, boldog könnyek,
ideje temetni bút, helyet a szeretetnek!

2022.11. 05 Somogyzsitfa..

Ács Nagy Éva Ha nincs...

 

Ács Nagy Éva

Ha nincs...

Nem boldogít a pénz?
Ha van pénzem élvezem!
Ha nincs akkor lézengem!

2022.11 05 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Temetőben ...

 Ács Nagy Éva

Temetőben ...

Este van, felgyúlnak a fények,
temetőben állva, némán nézek,
magam vagyok a gyászomban,
szívemet rejtem a koszorúmban.

Kezemet fonom a hideg fejfára,
értetek van szívem dobbanása,
viaszkönnyek hullnak sírhalomra,
gyertyalángja feljut mennyországba.

Vele együtt utazik az éltető remény,
találkozunk majd Istennek hegyén,
de most még arcomon utat váj az éj,
elfújta gyertyámat, el a cudar szél!!

2022 11.03 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Mikor szemem ...

 

Ács Nagy Éva

Mikor szemem ...

Mikor szemem a szemedbe néz,
kezem simogat s a kezedhez ér.
Testem a testedet vágyként érinti,
akkor szívem a te szívedet kéri!

Mikor kezeddel érintve simogatsz,
érzem én lelkemben a csillagokat!
Mikor nevemen édesen szólítasz,
tudom jól, hogy most mit akarsz!

Mikor hozzám simulsz kedvesen,
bújok én is hozzád szerelmesen!
Mikor elmész, magamra hagysz,
vágyam akkor gyorsan utánad szalad!

Mikor fénylő tavasszal rám találtál,
tudd , hogy örökre megkaptál!
Vagyok neked, s vagy te nekem!
Éldegélünk kettecsként szerelmesen.

2022 11. 03 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Én ki vagyok...

 

Ács Nagy Éva

Én ki vagyok...

Kivagyok, magam sem tudom,
lehet egy elkésett pillanat,
ki megbújik egy árnyas fa alatt.
Kinek fejére álarcot húzott a sors,
ki üvöltve fél a múlt árnyaitól.

Ki vagyok, ezen elgondolkodom,
fájok minden új születendő hajnalon,
összegörnyedve gurulók le a sziklás oldalon.
Kacagok magam is béna magamon.


Ki vagyok, egy eltűnt délibáb,
kinek cselekedetét mások irányítják.
De lehet hogy színes szivárvány,
játszok, festek az égnek színpadán.

Vagy tán tudom, örök álmodó, gyerek,
kinek meg az egész világ jó és kerek,
ki az álmok mesés bűv körében él,
ki erős mint egy szikla semmitől sem fél.

Aztán ha felébred jön a szürke jelen,
állok tótágast, állok megint fejen.
Ki vagyok ez számomra is oly talány,
ember és gyarló ki él tétován!

2022 10. 3

1 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva A szeretet lángja éltet

 

Ács Nagy Éva

A szeretet lángja éltet

Már vártok rám érzem, tudom,
koszorúm kezemben hozom.
gyertyám is értetek ma csak ég,
meggyújtottam a szeretet mécsesét.
Most a temető szép díszes,nem sivár,
pompázik rajtatok a kegyelet virág.

Emlékezzünk, a sírnál némán állva,
nem alszik ki sosem szeretetünk lángja.
Látom magam előtt, mikor velünk voltatok,
mikor hozzám oly szépen szóltatok,
most is hallom, csak már csendben,
a kimondott szó ott van bennem.

Velem minden percemben ott vagytok,
ha valami nem megy , hozzátok szólok.
Emlékezek a csilingelő nevetésekre,
a boldogságtól csillogó szemekre.
De most csak árvaként állok, sírok,
értetek tengernyi könnyet hullatok.

Állok megtörve, emlékeimben kutatok,
mert jönnek szebbnél szebb pillanatok.
S hoznak mindig egy rég elfeledett mosolyt,
mosolyt igen, mely valahol eddig is ott volt.
Számomra ti nem haltatok meg,örökké éltek,
mert nem hal meg az emlék és a lélek.

A szeretet lángja éltet.

2022 10. 31 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Szomorú október...

 

Ács Nagy Éva

Szomorú október...

Október van, színes október,
a fák milljó színben tündökölnek,
de nekem most feketének tűnnek!

Október van, színes október,
a napfénye szivárványt játszik,
de nekem ez is feketének látszik.

Október van, színes október,
gyertyák lobbannak fel az éjben,
s én mégsem látlak meg a fényben.

Október van, színes október,
nevetnem kéne, de csak sírok,
nem nyílnak a mennyei sorompók!

2022. 10 17 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Nem kértem én...

 Ács Nagy Éva

Nem kértem én...

Nem én kértem, de itt vagyok,
hogy láthassam a felkelő napot!

Tudom jól, nem tehetek róla,
egyszer csak meghozott a gólya.

Mivel szívem dobog, lélegzem,
ép elmével rájöttem, hogy létezem!

Úgy hiszem, tudom addig maradok,
míg a felhők végleg beborítják a napot!

2022. 10. 17 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Végső szerenád...

 
Ács Nagy Éva

Végső szerenád...

Szóltam volna, de szavam némán elillant,
rohanva tovalépett a meg nem élt pillanat,
fájtam, összerogytam, úgy vágytam reád,
szívemben dobbant egy végső szerenád!

2022.10, 09 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Tavasz volt akkor...

 

Ács Nagy Éva

Tavasz volt akkor...

Mikor véletlen megismertelek,
jeges szívem egyből felengedett,
tavasz volt akkor, csodás tavasz!


Elhoztad nekem a forró nyárt,
áttáncoltunk minden éjszakát.
Jött az ősz, eloszlott minden köd!

Deres lett az addig zöldellő határ,
de mi táncoltunk romhalmazán.
Nem hagyom, hogy elmúljon a tavaszunk!

Mert mi ezentúl egymásért vagyunk,
nélküled szívemben itt a zord tél.
de ha velem vagy, semmitől sem fél.

Tavaszom te , a nyár az ősz magad,
a tél bennem fájó nyomot nem hagy,
mert nekem maga a mindenség vagy!

2022. 10, 09 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Ha mellettem vagy...

 

Ács Nagy Éva

Ha mellettem vagy...

Ha mellettem vagy, fogod kezem,
nem félek ha lassan megöregszem,
mert megosztom veled az életem!
Bőröm ráncos, a hajam deres lesz,
telik az idő, vidáman fogom fel!
Velem vagy! Igen! Mellettem!
Fiatalon, öregen,miénk a végtelen!

2022.10. 05 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Csak egy vallomás...

 
Ács Nagy Éva

Csak egy vallomás...

Hiába hívsz, hiába érted vágyam,
most még nem megyek utánad,
a halálba engem nem vágyhatsz?

Hiányzol, semmit érint kezem,
de nekem még itt a helyem,
tudd, itt van az egész új életem.

Tenni akarok valamit, van dolgom,
problémáim másra nem hagyhatom,
cipelve terhem, erőt veszek magamon.

Lezárom a múltam, jövőm elé nézek,
magammal semmit sem viszek,
csak elmémben tárolt emlékeket.

Csak mindig a szépre emlékezem,
a rosszat, a vihart mind feledem.
sírtam, temettem már eleget.

Kergettem álmot, zord felleget,
eldobva, eltékozoltam pár évemet,
elűztem boldogságot, szerelmet.

Nevettem is néha, őszintén bevallom,
túl léptem minden heves fájdalmon,
lelkemben fájón sírtam egy dallamon.

De újra kezdtem, mindig újra és újra,
büszkén, megerősödve vártam új napra,
miközben szívem hullott ezer darabra!

2022 10.05 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Múlt és most..

 
Ács Nagy Éva

Múlt és most..

Éget a nap tüze, emlék már,
kiszáradt a tó vize, homokvár.
Halódik a táj, sírhant minden,
halott a zöld, hiénák a kincsen.
Esőért eped a világ, fagy lesz az úr,
szomjas a föld a virág, malac sem túr.

2022 10. 02 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Magyar vagyok...

 

Ács Nagy Éva

Magyar vagyok...

Magyar vagyok, itt születtem,
itt élek, halok ha kell mennem!
Itt veszek magamhoz levegőt,
itt szívom lelkembe az életerőt.

Élem létem , telnek mindennapjaim ,
szeretteim körében, szeretet habjain.
Ha jön az óra mikor értem jönnek,
ők állnak majd ott, nem adnak ördögnek.

Nehéz lesz , de tudom mennem kell,
itt hagyom majd őket, e honi földnek!
Éljenek boldoguljanak, szívből kívánom,
de tudják mit hagytam rájuk, s ez álom.

Soha ne feledjék, Magyar vagyok!
hogy e szóban vannak csoda dallamok.
Itt születtek, itt halnak, ők is itt élnek,
bármi légyen is,tagjai egy büszke népnek.

2022. 10. 02 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Kívánság...

 Ács Nagy Éva

Kívánság...

Csak boldog akarok lenni végre!
kéne , hogy szívemben béke lenne,!
Szeretném ha önfeledten szeretnék,
szerelmemmel boldogan nevetnék!

Jó lenne a földön végre megállni,
közben mindent akarva kiabálni.
Kikiabálni mi az mi fáj, mi az öröm,
ordítani , csak ordítani szívből jövőn.

Végre mindenki tárja ki a szívét,
és nézzen tágra nyílt szemekkel szét!
Nézzen szét végre a nagyvilágban ,
béke legyen az emberek otthonában.

Ne sírjon, ne féljen soha többé senki,
ne fájjon senkinek többé soha semmi.
Tudjunk igazán kicsit boldogok lenni,
tudjunk igazán megint együtt nevetni.

2022.09. 29 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Szeretlek tegnap, ma és holnap!

 
Ács Nagy Éva

Szeretlek tegnap, ma és holnap!

Fiatalság, önfeledt boldogság,
ketten veled, meg a hangos kacaj,
mely belakta házunk zeg -zugát,
ezért szeretlek tegnap,!

S az idő halad, te nem vagy,
a régi kacaj is máshová költözött,
de új kacajok születtek meg,
mely szívemben új remény,
és azért is szeretlek ma!

A jövő mit rejt nem tudhatom,
de hallom jól a régi, új kacajom,
veled de nélküled, halad utam tovább,
kacajokon kacajok fakadnak,
és mindig szeretni foglak holnap!

2022.09 29 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Felszabadultan...

 
Ács Nagy Éva

Felszabadultan...

Érzelem viharcsatát vív bennem,
hol csendre feszül ép a lelkem,
vagy hurrikán tombol szívemben.

Ingadozó, vajúdó állapotban,
vigaszom a gondolataimban,
összegörnyedek magányomban.

Melyet megbomlott elmém szül,
ideg bennem pattanásig feszül,
tébolyda mellém barátként ül.

Hé valaki! hófehér papírt, tollat ide,
leírom azt mit rejt e bolond elme,
hát leírom én, talán lesz értelme!

Sorba jönnek, hol szép vidám sorok,
majd hirtelen a sorok közt meghalok,
így sosem lesznek zord télből tavaszok!

De ha kiírtam magamból az érzelmeket,
lelkem felszabadult, létem könnyebb lett,
szabad madárként , szabadon repkedek.

2022.09 06 Somogyzsitfa

Lecke egy életre...

 Ács Nagy Éva

Lecke egy életre...

Megtanultam egyedül maradni a bánatommal,

némán, magamba fojtva, befelé nyelni könnyeim,

együtt lélegezni az elmét roncsoló fájdalommal,

vegetáló életet élni testem, lelkem romhalmazain.

Tapostak, mocsárba löktek,rúgtak belém páran,

hiénák szirénaként röhögtek a hátam mögött,

úgy fájt a hamvadó létem, belé rokkant a vágyam,

mert volt aki hátba jött, újra és újra arcul köpött.

,

Hegyes pengét mártott már alig dobbanó szívembe,

rám se nézve forgatva bennem, a közönnyel mérgezett,

tiporta emberi mivoltom, kérdőjelezve azt, rög létembe,

egyszer felemelt, majd leejtve rólam megfeledkezett!

2022 08 13 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Vágy hamvain...

 Ács Nagy Éva

Vágy hamvain...

Nem tűntem el, még itt vagyok,
szunnyadni tértek a gondolatok,
ahogy telnek, múlnak az évek,
jobban fáradok, pihenni térek.

Már nem vagyok zsenge leány,
elmúlt, elillant az ifjú, üde nyár,
komorságban telnek el a hetek,
tiszavirág évek messziről integetnek.

A lobogás szívemben oly gyatra,
a tűzet benne elmúlás ringatja,
átjárja megroggyant lelkemet,
a sötétség megfosztja létemet.

De amott újra csodás fényt látok,
ne keseregj el.. magamra kiáltok,
szól még itt neked a vad tangó,
dallá válik mind mi fanyar, savanyó!

Lobog még szívemben szerelem,
átjárja lelkem egy vágy ,egy ütem,
felélednek újra a múlt pillanatai,
s fülembe szól egy szerenád , hallani!

2022. 08 07 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Őszi siralom...

 Ács Nagy Éva

Őszi siralom...
Mondják


az idő begyógyít minden sebet,
de én még ezer sebből vérzek,
a hiány nem szűnik, nem csillapodik,
csak pillanatnyilag nyugszik,
meg mindig fáj szívemben a gyász,
miért. kiált elmém, s kiált a vágy,
szívem az űrtől halkabban dobban,
vérem csitul, majd lángként fellobban!
Míg élek nem feledek el semmit,
sebesült vagyok, nem ölelhetek senkit!
S a senki nem ölelhet megújult hévvel,
elvitted mindenem az őszi vetéssel!

2022.07. 22 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Álombéli nyaralás...

 Ács Nagy Éva

Álombéli nyaralás...

Álmomban feltűnik egy kép,
látom hogy a tenger mily kék,
s a partján milljó homok,
benne ezerszínű csoda kagylók .

Emberek a napfényben fürödnek,
hűsölni a kéklő tengerbe mennek,
de beállnék kőzetek most én is,
fürödnék a vízben mint Ízisz.

A parton a homokba szívet rajzolnék,
örökké magamból nyomot hagynék,
itt voltam, láttam a végtelen csodát,
magamba szívtam mélyen az illatát.

Elhoztam haza a tenger morajt,
kéklő végtelent, a békét és zajt,
szívem megdobban ha rágondolok,
mert én csak álmomban nyaralok.

Utamon pálmafák integetnek,
gyere holnap is, így üzennek,
vad szél fúj, ők földig hajolnak,
sírva dalolnak, vissza várnak!

Ne sírjatok ti csoda pálmafák,
az én álmom titeket mindig lát,
futok felétek a parti homokban,
álmok nyílnak majd a nyomomban!

2022.07 18 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Néma jajszó...

 

Ács Nagy Éva

Néma jajszó...

Kopott, néma, szürke falak,

sárgult függöny, törött ablak,

senki sincs itt, csak szellem vár,

nyikorog az ajtó, végleg bezár.

Nekünk már semmi sem jár?

elmúlt az ifjonti, boldog nyár,

kopogtat az ajtón, törtet az idő,

fáj a csend, fáj és nagyon őrjítő!

Nincs buli, nincs tánc, több zene,

halkabb lett már szívünk üteme,

csak várunk, vágyunk valamire,

várunk csendben, ma eljönne?

Belepte a repkény házunk falát,

a reményt szorosan fogja a lián,

hiába vártunk rá megint ma is,

a jel néma volt, álnokul hamis!

Kopott, néma, szürke falak,

sárgult függöny, törött ablak,

senki sincs itt, csak szellem vár,

nyikorog az ajtó, végleg bezár.

2022. 06 09 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva "Kell még egy ölelés "

 

Ács Nagy Éva

"Kell még egy ölelés "

Úgy kéne még mindig valami,

valami, mit rég elvesztettem,

ízét meg most is bennem érzem,

úgy kéne még mindig valami!

Úgy vágyom rád, dideregve,

de hát onnét nincs visszaút,

vágyam egyenesen légbe fut,

úgy vágyom rád, dideregve!

Úgy akarnám újra azt az ölelést,

de bezártak végleg a kapuk,

sötét van, ott nem villannak vakuk,

úgy akarnám újra azt az ölelést!

Úgy, de úgy feléd száll sóhajom,

de csak az üres nagy semmi van,

állok némán a felkavart viharban,

úgy de úgy feléd száll sóhajom!

Úgy szeretném újra a csókodat,

minden szó lelkemben maradt,

a szerelmem , vágyam elakadt,

úgy szeretném újra a csókodat!

2022. 06. 07 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Gyermeki álom...

 

Ács Nagy Éva

Gyermeki álom...

Csicsergő erdő, virágos rét,

rohanó kis patak, napfény,

sárgára meszelt vályogház,

egy néni, ő a nagymamám.

Illat korán reggel, meleg spór,

frissen fejt tej, rajta éppen forr,

dunyha alól leselkedő szemek,

kint az udvaron ugató ebek.

Macska is nyávog, enni kér,

őszhajú asszony mint tündér,

lerbe sült krumpli, friss kenyér,

ebéd készül, lassan már dél.

Emlék csupán, belepte a repkény,

melyen nem hatol át többé a fény,

de emléke, íze itt van bennem,

hiszem, hogy egyszer átélhetem.

Lepkéket kergetek újra a réten,

mama ruhájában szaladok a szélben,

hajamat kócosra fújja majd a szél,

"gyere kincsem, befonom én ne félj!"

Hiába lepte el mindenem a moha,

szívemet nem lepi el tudd soha,

álmom mindig ott van a kicsi házban,

szeretetet rejtettem ott el a gerendában.

2022, 05. 03 Somogyzsitfa.