Ács Nagy ÉvaVágy hamvain...
Nem tűntem el, még itt vagyok,
szunnyadni tértek a gondolatok,
ahogy telnek, múlnak az évek,
jobban fáradok, pihenni térek.
Már nem vagyok zsenge leány,
elmúlt, elillant az ifjú, üde nyár,
komorságban telnek el a hetek,
tiszavirág évek messziről integetnek.
A lobogás szívemben oly gyatra,
a tűzet benne elmúlás ringatja,
átjárja megroggyant lelkemet,
a sötétség megfosztja létemet.
De amott újra csodás fényt látok,
ne keseregj el.. magamra kiáltok,
szól még itt neked a vad tangó,
dallá válik mind mi fanyar, savanyó!
Lobog még szívemben szerelem,
átjárja lelkem egy vágy ,egy ütem,
felélednek újra a múlt pillanatai,
s fülembe szól egy szerenád , hallani!
2022. 08 07 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése