Mondják
az idő begyógyít minden sebet,
de én még ezer sebből vérzek,
a hiány nem szűnik, nem csillapodik,
csak pillanatnyilag nyugszik,
meg mindig fáj szívemben a gyász,
miért. kiált elmém, s kiált a vágy,
szívem az űrtől halkabban dobban,
vérem csitul, majd lángként fellobban!
Míg élek nem feledek el semmit,
sebesült vagyok, nem ölelhetek senkit!
S a senki nem ölelhet megújult hévvel,
elvitted mindenem az őszi vetéssel!
2022.07. 22 Somogyzsitfa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése