Ács Nagy ÉvaÉn ki vagyok...
Kivagyok, magam sem tudom,
lehet egy elkésett pillanat,
ki megbújik egy árnyas fa alatt.
Kinek fejére álarcot húzott a sors,
ki üvöltve fél a múlt árnyaitól.
Ki vagyok, ezen elgondolkodom,
fájok minden új születendő hajnalon,
összegörnyedve gurulók le a sziklás oldalon.
Kacagok magam is béna magamon.
Ki vagyok, egy eltűnt délibáb,
kinek cselekedetét mások irányítják.
De lehet hogy színes szivárvány,
játszok, festek az égnek színpadán.
Vagy tán tudom, örök álmodó, gyerek,
kinek meg az egész világ jó és kerek,
ki az álmok mesés bűv körében él,
ki erős mint egy szikla semmitől sem fél.
Aztán ha felébred jön a szürke jelen,
állok tótágast, állok megint fejen.
Ki vagyok ez számomra is oly talány,
ember és gyarló ki él tétován!
2022 10. 3
1 Somogyzsitfa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése