Ács Nagy Éva
Érzelem viharcsatát vív bennem,
hol csendre feszül ép a lelkem,
vagy hurrikán tombol szívemben.
Ingadozó, vajúdó állapotban,
vigaszom a gondolataimban,
összegörnyedek magányomban.
Melyet megbomlott elmém szül,
ideg bennem pattanásig feszül,
tébolyda mellém barátként ül.
Hé valaki! hófehér papírt, tollat ide,
leírom azt mit rejt e bolond elme,
hát leírom én, talán lesz értelme!
Sorba jönnek, hol szép vidám sorok,
majd hirtelen a sorok közt meghalok,
így sosem lesznek zord télből tavaszok!
De ha kiírtam magamból az érzelmeket,
lelkem felszabadult, létem könnyebb lett,
szabad madárként , szabadon repkedek.
2022.09 06 Somogyzsitfa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése