Ács Nagy Éva
Éjjel volt...
És megint egy magányos éjjel, mely átkarolt,
a fák között sejtelmesen átvilágított a hold.
Ébenszínű égen egy csillag sem ragyogott,
mégis nekem ez oly csodaszép varázsos éj volt.
A fény aurája, mely körbe járta az univerzumot,
nekem az örök remetének, spirituszi erőt adott.
Rád gondoltam akkor, s kerestem a csillagunkat
de tudd nem találtam. álom volt, s talán majd holnap.
2020.10 10 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése