Ács Nagy Éva
Elevennek álmodlak...
És megint jön a fekete október,
újra olyan gyászszagú lesz minden,
most mély csend van, vadul fáj a szívem,
majd szomorkássá válik lassan létem.
Árva vagyok,végtelenül magányos,
mélabús, az ég sem fénylő csillagos,
irigy reám,utat nem mutat hozzád,
mintha ott fent, az éjt is elátkoznád.
Igen, hogy reád én sosem találjak,
helyet adva bennem sorsballadának,
mert engem is örökre megátkoztál.
számomra mégis kedves, nem változtál.
Elevenen élsz szívdobbanásomban,
velem vagy az álmatlan álmaimban,
ébren is feléd minden gondolatom,
igenis, még most is kezedet fogom.
Október volt, tudd, jó pár év elszaladt,
a kimondatlan szó lelkemben ragadt,
fekete számomra minden pillanat,
érzem az álmom mégis velem maradt.
2020.09-29 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése