Óda a régi kúthoz...

 Ács Nagy Éva

Óda a régi kúthoz...

Ülök némán egy padon, hallgatag,

gyerekkorom szép emlékeit felidézve,

az édeni ifjúkorom pillanatait átélve,

s a képbe hirtelen feltűnik egy csodakút..

Ó Istenem te rég elfeledett kéklő kedves,

kinek vízéből szomjam sokszor oltottam

ha játék hevétől,közben megszomjaztam,

mily sok szép illanó emlék fűz hozzád.

S milljó vándor ki arra ép elhaladt,

hozzájuk sem voltál sosem fukar,

én néztem az utcánkban a forgatagot,

mindenki megállt, ha előtted elhaladt.

Kék színeddel csalogattad a járókelőt,

hűs vizeddel megitattad a szomjazót,

nem csaltad meg a hűs vizedre áhítozót.

A nyár melege forrón kacsintott reánk,

enyhet te adtál a forróságban nekünk,

képzelem újra, hogy melletted nevettünk.

Kócos hajam lebben a feltámadó szélben,

cipőm vizes volt, de nem érdekelt semmi,

oly jó volt veled akkor, s újra gyermeknek lenni.

2020.09.11 Somogyzsitfa.