Ács Nagy Éva
Sorsom...
Szeretlek, de magamba fojtom,
a szenvedés lett az én sorsom,
mert ahol te vagy, oda fel nem érek,
csókjaim,az ölelésem semmivé lett.
Ember vagyok,eleven hús és vér,
elmém jár a képzelet ösvényén,
Várom egyszer a nagy találkozást,
vágyom egy igaz szerelmes látomást.
2020.09. 09.Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése