Ács Nagy Éva
Kérem én..
Mint éhező koldus, ki az utcán kéreget,
úgy vágyom kiéhezve én a szeretetet.
Éhezőnek vetnek egy karéj kenyeret,
várom, hogy elém is bőven vessenek.
Nem kérek túl sokat, csak egy csipetnyit,
mindenki idejéből csak egy röpke percnyit.
Beosztom azt, megelégszem untig vele,
szívem dobbanása boldogsággal lesz tele.
Mint kutya, marcangolnám a szeretetet,
elraknám a sutba a megmaradt szeletet,
Toprongyosként, megalázva állok a világ elé,
lelkemben milljó folt,, fájdalom mart belé.
Kérdéseim zúdítva. rossz ember vagyok én?
eldobni való szenny, és szeretetben szegény?
Ki ismer az tudja ki voltam, és most ki vagyok,
ki nem, tőle talán még egy esélyt kaphatok.
2020 09. 16 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése