Ács Nagy Éva
Didereg a vénséges ősz,
fehér koronás dér lepi el az utat,
a szél táncol, s bőszen feltámadva ,
őrzi, uralja újonnan átvett birodalmát.
A forró nyár már csak szép emlék,
pedig ő nagyúr volt mindenhol,
nem is oly rég, de mára illanó kép,
és lassacskán majd közelit a tél.
Fáznak a tóparti hatalmas fák,
sírva-ríva hullatják alá a sárba
pompás. hűset adó levelüket,
nézd, szitáló köd van szerteszét.
Melyen a napfénye át nem hatol,
fúj s fúj újra a bősz északi szél,
havat , jeget varázsol az utakra,
dunyhát terít a nyári boldog napokra.
2020.10. 24 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése