Ács Nagy Éva
Mert az ősz halott...
Másnak pasztell színével tündököl újra az ősz,
s nekem gyászt, fekete zászlót lenget a szél,
mondd meg nekem, most minek örüljek, az október
tengernyi mennyiségű könnyet, fájdalmat dobott elém,
minek örvendjek anyám, ha bennem az ősz halott,
emlékek avarjában csak egy rothadó levél vagyok,
földben korhadó szavak döntenek szép lassan nyomorba,
túlvilági zaj, pergődob szólam, roncsolja maradék elmém,
őrültté válok, a múlt tesz azzá, s a holnap is dicstelen.
2020.10. 13 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése