Ács Nagy Éva
Elfogadás...
Kezünk remeg, szemünkben tompa fény,
s nem várjuk hogy jöjjön a fájó éj,
arcunkon milljó barázda vert éket,
de szívünkben még szeretet éltet,
várjuk hogy az ajtó nyíljon ki végre,
hazatérjen még a szemünk fénye,,
öleljen magához kiért kezünk dolgozott,
kiért a fiatalság mindent odaadott,
legyen velünk, legyen bennünk béke,
s tényleg ha hisszük, visszatér zugunk éke,
drága kincs ő nekünk így éltünk delén,
ragyogó gyémánt ő vénségünk egén.
s ha velünk van, nem fáj az elmúlás,
nem irritál testünkben a hanyatlás,
kezünket ha fogják, bátrak leszünk,
de titokban azért könnyeket ejtünk,
elfogadni nehéz, hogy nem lehetünk velük,
de az idő cudar, ha menni kell, hát megyünk.
2019.11.03 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése