Ács Nagy Éva
Már nem álmodlak
(Halottak napja elé
Neked SZ.I)
Már pár éve, nem álmodlak,
nincs értelme, vissza nem kaplak,
elveszítettelek akkor őszön,
úgy élsz emlékeimben, mint az utolsó napon,
nem tudtuk, hogy az lesz, mosolyogtál,
és jókedvűen, kacagva, szedted a kukoricát,
be- be jöttél, én főztem, kávéval kínáltalak,
és megöntöttem a kupicát,
jó kis házi pálinka felmelegítette hideg testedet,
fordultál, perdültél, majdnem táncra kéltél,
és mentél tovább, várt a munka,
elmentem, mire visszajöttem, te nem voltál,
valamiért elrohantál, többé sosem láttalak,
hidegre fordult az idő, a halál szelét hordta az éj,
majd egy hónap telt el, átmentünk a télbe,
s te még mindig nem voltál sehol,
se elevenként, se holtként, eltűntél,
reménykedtünk, bizakodtunk, és akkor
hirtelen minden titokra fény derült, lebegtél
holtként a vízfelszínén, de végre megvoltál,
azóta hideg szívemben valami, hidegek az álmok,
hát nem álmodom, hozzád a temetőbe járok,
fájdalmam nem kiáltom az égbe, többé nem
kérdezem miért? nem kérdőjelezem meg, hogy történt ez,
hogyan esett meg, a körülmények máig tisztázatlanok,
örökre a homály iszapos csápjába került,
de már elmúlt, nem fáj, beletörődtem,
csak hangtalanul , magamban gyászolok!
2016. Okt, 31 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése