Ács Nagy Éva
Hazafelé...
Hazafelé, talán valahol félúton,
vágyam felé. otthonom, te édes,
szemeim előtt Dunántúli bércek,
szinte látom, nekem integetnek...
Szép volt, jó volt idegenben,
de honvágy dobbant szívemben,
a szél az illat elmémben zakatolt,
Magyar szó, Magyar nóta,átkarolt...
Magyar vagyok én, annak is születtem,
akárhová visz a sorsom, nem feledem,
méltó szülötte vagyok, édes honomnak,
sóhajom száll, kicsinyke falumnak...
Ez az ország idegen, nem az én otthonom,
ez a föld rideg, nem itt lesz sírhantom,
mert hol a bércek égig érnek , otthon.
Balaton lebeg szemeim előtt, folyton...
Hazafelé végre, oly boldog vagyok,
vágyom reá , mit soha el nem hagyok,
mert ha meghalok akkor is itt leszek,
Magyarként, Magyar földben fekszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése