Ács Nagy Éva
Szélkisasszony...
Szélkisasszony, így hívták,
néha őrültnek nevezte a világ,
tombolt , rombolt haragból,
szénaboglyát csinált hajakból.
Szalad a réten télben, nyárban,
zengő csengő lóg a nyakában,
erdei tisztáson megpihenve,
a leveleket terelte sorrendbe.
Majd dühében fákat tekert,
mi álló volt, mindent levert,
aztán lenyugodva aludni tért,
pár hét csendje. s újra kísért.
Mert ő mindig olyan haragos,
kedve bizony nagyon harapós,
álmából felébredve úgy szalad,
elkergeti a fénylő napsugarat.
Mérge heve csíp, mint a vipera,
önmagának sincs nyugodalma,
szélkisasszony, így hívták,
tartson hát haragjától a világ.
2019-11 20 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése