Ács Nagy Éva
Ma még...
Ma még éltet a fény, gyermeki a lépted,
gondtalan vagy, az időt nem kell félned,
de mégis megállíthatatlan, úgy rohan,
holnap már őszbe vegyült barna hajad.
Arcod dísze,, csillogó íriszed megfakult, ,
lépted lassú, szép lassan hozzá igazolt,
amit egykor fejből tudtál valahogy feleded,
még a lépcsőzés is nehéz, oly meredek.
De a könnyed azok még mindig valódiak,
mint gyémánt szemed sarkában csillognak,
bánattól vagy boldogságtól, de vannak,
ők s az emlékek kik soha el nem hagynak.
Ma még nem gondolsz arra holnap mi lesz,
kezed , lábad fürge, mindent gyorsan tesz,
tükörbe nézve cseppet sem keseregsz,
de az idő számadást kérve, holnapot vesz.
2019.11 23 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése