Ács Nagy Éva
Tövises az út
Most még lent vagyok, láthatod, én érzem,
de egyszer tudom, hogy felemelkedem,
lassú, lomha léptekkel haladok célom felé,
apránként mászok ki gödrömből, egyre feljebb érve,
nehéz ez az út, fáradt vagyok, tövis szaggatja lelkem,
de nem és nem, nem halni kell, hanem merni élni,
nem félni tudni, küzdeni, és mindig előre nézni,
s tudom, ha egyszer ott leszek, hol milljó csillag ragyog,
lentről többé soha, vagy csak néha nem ábrándozom.
2019-05.17 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése