Ács Nagy Éva
Tegnap
Tegnap meglegyintett az elmúlás szele,
oly hirtelen jött, védekezni sem tudtam,
nem kaptam levegőt, csak fulladoztam,
még foglalkozni sem volt időm vele.
Csak ültem gyötrődve, köhögve, s vártam,
vártam arra, hogy most mi jön, mi lesz,
vajon mi az mit a sors most elém letesz,
szinte már láttam felettem repülni árnyam.
S aztán világos lett megint, kaptam esélyt,
láttam újra, volt megint éltet adó levegő,
arcom pírja a régi, vérbő ajkam hálát rebegő,
valaki elmulasztotta nekem a végveszélyt.
2019. 05. 11 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése