Felemelkedés...

Ács Nagy Éva

Felemelkedés...

Lent voltam én mélyen, hol nem járt senki sem,

a napfény se táncolt keringőt ott lent a vízen,

hol bűzlő iszaptól ragadós semmi volt a táj,

szemem előtt karikák lebegtek, s örök homály.

Jöttél te oly hirtelen, te lettél a mindenem,

felemeltél, kezedbe simult érdes kezem,

veled remete szívembe újra élet költözött,

nem voltam többé az eleven halottak között.

Repdestem, mint tarka pillangó a virágos mezőn,

dalom vígan szólt mint induló. a sűrű erdőn,

tudtam újra megint lépni, tudtam, mi az a tánc,

lábamról végleg lehullott a megkövesedett lánc.

Boldogság honolt bennem, áramlott véremben,

viharként tombolt ott bent a mámoros szerelem,

lent voltam én, de tudd azt már örökre feledem,

nekem az élet kell,most már. s vele te kedvesem!

2019.05 27 Somogyzsitfa.