Ács Nagy Éva
Szélcsata
Csatát vív a széllel a szélmalom,
a fenyvesekkel teli domboldalon,
ha jő a vihar, pörög meg nem áll,
zord cudar időben, mindig áll a bál.
Hangosan felsír, vészesen zakatol,
miközben a bősz szél körötte tombol,
megfékezné fitogtató erejét a szélúrfinak,
hadat üzenne az urizáló gőgös viharnak.
S a szél ereje egyre gyengülni látszik,
a délceg szélmalom vele csak úgy játszik,
mégis ki lesz a végső győztes, talány,
óriásként küzd, nem adja fel, a viharra vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése