Régi otthonom íze

Ács Nagy Éva

Régi otthonom íze

Otthonom volt, ma már csak emlék,

néha látom a régi házat, az ódon fényt,

apa olvas nekünk a lámpafényénél,

anyám szavával, most is beérném,

Ott a kopott falak között voltam boldog,

hol minden gyermek őszintén kacagott,

viszály, harag messzire kerülte otthonom,

azóta is mindig folyton arról álmodom.

Anyám szép volt, és oly fiatal, tán tündér,

nem volt ékszere más,csak hímzett kötény,

mit drága nagymamám két kezével hímzett,

apám pedig délceg dalia, meséi örök regény.

Tévé nem volt, nem ismertük akkor még,

mégis ragyogott nekünk mindig az ég,

régi rádió adta nekünk a híreket a zenét,

de láttam mosolyogni szeretteim szemét.

Ma már más az otthonom, mások a fények,

más íze van a szónak, más a mesének,

nagymamám angyal lett, örökre elköltözött,

de én még élek ott a gyermekkor mögött.

Régi otthonom íze örökké lelkembe forrt,

táplálkozom belőle, iszom mint jófajta bort,

erőt ad, megvédenek az álombéli falak,

bennem a gyermek, tudd boldogan kacag.

2019. 05.12 Somogyzsitfa.