Esik az eső...

Ács Nagy Éva

Esik az eső...

Elsírtam már minden könnyem,

már nem sírok! Látod ?

elvitte a szél minden bánatom,

már nem fáj úgy a múlt,

a vihar nem tépi le maradék erőmet,

nem engedem, és kész,

a túlélésre koncentrálok,

a jövő felé nyújtva kezemet,

ragyog felettem az ég,

a fény átjárja testemet végre,

s a mosoly uralkodik sápadt arcomon,

nevetek! Ugye hallod?

Rád gondolok,

s mégis csak könny pereg szememből,

vagy tudod... esik az eső,

áztatja a földet,

nem én sírok, csak... csak... esik az eső!..

2019.05. 30 Somogyzsitfa.

Lebegés

Ács Nagy Éva

Lebegés

bezárva van a testben a lélek

börtöne az idő és a pribékek

de egy nap a lélek majd fellázad

s neki indul egy szép újvilágnak

lebegni kezd a légnemű semmiben

hirtelen szinte nincs súlya sem

felhők fölött száll már oly boldogan

végre szabadon s örök gondtalan

2013.04. 14 Somogyzsitfa.

Felemelkedés...

Ács Nagy Éva

Felemelkedés...

Lent voltam én mélyen, hol nem járt senki sem,

a napfény se táncolt keringőt ott lent a vízen,

hol bűzlő iszaptól ragadós semmi volt a táj,

szemem előtt karikák lebegtek, s örök homály.

Jöttél te oly hirtelen, te lettél a mindenem,

felemeltél, kezedbe simult érdes kezem,

veled remete szívembe újra élet költözött,

nem voltam többé az eleven halottak között.

Repdestem, mint tarka pillangó a virágos mezőn,

dalom vígan szólt mint induló. a sűrű erdőn,

tudtam újra megint lépni, tudtam, mi az a tánc,

lábamról végleg lehullott a megkövesedett lánc.

Boldogság honolt bennem, áramlott véremben,

viharként tombolt ott bent a mámoros szerelem,

lent voltam én, de tudd azt már örökre feledem,

nekem az élet kell,most már. s vele te kedvesem!

2019.05 27 Somogyzsitfa.

Ember légy mindig..

Ács Nagy Éva

Ember légy mindig..

Nem kérdem én, honnét jöttél s ki vagy,

csak emberségedet soha el ne hagyd,,

nem kérdem én van e vagyonod, pénzed,

csak lobogjon benned fáklyaként jó lélek,

Nem nézem azt, hogy kopottas ruhád,

s a nyakadat nem ékesíti aranylánc,

csak szívedben dobogjon szeretet,

s az elesettek felé nyújtsd a kezedet.

Nem érdekel engem, vallásod, pártállásod,

ha szemed tükre tiszta, a jót meglátod,

mindegy legyen neked az, hogy kinek adsz,

jutalmad hidd lesz, hogy szeretetet kapsz.

2019.05. 27 Somogyzsitfa.

Ma... és holnap is...

Ács Nagy Éva
Ma... és holnap is...

Ma elmentem szavazni,
megtettem állampolgári kötelességemet,
s remélem jó helyre tettem az ikszemet,
hiszem, hogy minden megváltozik,
s kinek üres a zsebe többé nem siránkozik,
hiszem, hogy felébred az alvó nép,
s a nélkülözésből már mindenkinek elég,
hiszem, hogy jobb lesz egyszer a világ,
hogy Magyar a Magyarra átkot nem kiált,
egyként fog össze mindegy, hogy miféle,
nem kérdezik miben hisszel, kinek ki a fivére,
testvérek vagyunk , egy Országban kell éljünk,
honfitársaim, nem kell, hogy mindig csak féljünk,
féljünk attól, hogy holnap mi lesz ?
Nem és nem, ideje van az ébredésnek!

2019.05. 26.Somogyzsitfa.

Szerelem reggel

Ács Nagy Éva

Szerelem reggel

csókkal ébredtem

a hajnal átkarolt

érintése perzselt

szinte égetett

ott álltam mezítelen

dalolt a szenvedély

szerelem reggel

mámorosan zenélt

2013,05. 13 Somogyzsitfa.

Engedd (Új élet, új cél)

Ács Nagy Éva

Engedd

(Új élet, új cél)

Félünk a változástól, de izgatottan várjuk,

várjuk, hogy teljesüljön dédelgetett álmunk,

önállóak leszünk végre, és majd egyformák

mindenkivel, új célok, teljesen új életformák,

új és nehéz kihívásoknak nézünk elébe,

de más fényt láttunk egymás szemébe.

Elfogadjuk egymást, és majd elfogadnak,

faluk, emberek, a társadalomba befogadnak,

új álom, otthon, kicsit olyan szabadság ízű,

melynek minden egyes lehetősége mézízű,

éden, mely lassan illatos tündérkertet varázsol,

felébredek , rájövök, hogy ez nem csak álom!

A valóság, kihívás, mely tele reményekkel,

a jövő bizonyít majd, az eredményekkel,

s mi azon leszünk, hogy megérdemeljük

az elismerést, de a múltat sosem feledjük,

mit magunkkal hoztunk, belőle táplálkozunk,

de mindig van, és lesz amit mi megtanuljunk.

S mi akarunk bizonyítani, nagyon is tanulni,

mi akarunk végre egyként önállósodni.

Segítsetek, hogy ezt minél előbb elérjük,

célunk egy kell, hogy legyen neked s nekünk,

dolgozz értünk, s mi dolgozunk majd értetek,

velünk eggyé válva lobogjon fel a lelketek.

2019.04.11 Kéthely.

Ott leszel e...

Ács Nagy Éva

Ott leszel e...

Sírni fogsz e majd ha távozom

elfogadod e búcsúcsókom

vagy ünnepelsz ha nem leszek

ujjongva engem elfelejtesz

meghallod majd a harangszót

mely akkor ott értem szólt

látod majd a fekete ruhát

melyben a gyásznép sorban állt

ott leszel e akkor majd velem

vagy szíved dobog de nem nekem?

2013. 04. 06 Somogyzsitfa.

Az vagyok

Ács Nagy Éva

Az vagyok

Az vagyok én, minek te hiszel,

akár végtelen, háborgó tenger.

Orkánja vad pusztító viharnak,

menedék a fáradt vándornak.

Vagy tiszta, csábító hűs vizű tó,

kinek vízében fürödni mindig jó.

Talán megfáradt ajkakon igaz szó,

melyet kimondani boldogan, biztató.

Nyári napon forrón perzselő nap,

kinek melegéből, mindenki kap.

Vagy maga a vágyra törő gondolat,

s átváltoztatom majd a sorsokat.

Éppen a vágy tárgya is lehetek,

élesztem,a szunnyadó szenvedélyeket.

De legfőképp vagyok maga a szeretet,

mert én mindenkit várok, és szeretek.

Tövises az út

Ács Nagy Éva

Tövises az út

Most még lent vagyok, láthatod, én érzem,

de egyszer tudom, hogy felemelkedem,

lassú, lomha léptekkel haladok célom felé,

apránként mászok ki gödrömből, egyre feljebb érve,

nehéz ez az út, fáradt vagyok, tövis szaggatja lelkem,

de nem és nem, nem halni kell, hanem merni élni,

nem félni tudni, küzdeni, és mindig előre nézni,

s tudom, ha egyszer ott leszek, hol milljó csillag ragyog,

lentről többé soha, vagy csak néha nem ábrándozom.

2019-05.17 Somogyzsitfa.

Régi otthonom íze

Ács Nagy Éva

Régi otthonom íze

Otthonom volt, ma már csak emlék,

néha látom a régi házat, az ódon fényt,

apa olvas nekünk a lámpafényénél,

anyám szavával, most is beérném,

Ott a kopott falak között voltam boldog,

hol minden gyermek őszintén kacagott,

viszály, harag messzire kerülte otthonom,

azóta is mindig folyton arról álmodom.

Anyám szép volt, és oly fiatal, tán tündér,

nem volt ékszere más,csak hímzett kötény,

mit drága nagymamám két kezével hímzett,

apám pedig délceg dalia, meséi örök regény.

Tévé nem volt, nem ismertük akkor még,

mégis ragyogott nekünk mindig az ég,

régi rádió adta nekünk a híreket a zenét,

de láttam mosolyogni szeretteim szemét.

Ma már más az otthonom, mások a fények,

más íze van a szónak, más a mesének,

nagymamám angyal lett, örökre elköltözött,

de én még élek ott a gyermekkor mögött.

Régi otthonom íze örökké lelkembe forrt,

táplálkozom belőle, iszom mint jófajta bort,

erőt ad, megvédenek az álombéli falak,

bennem a gyermek, tudd boldogan kacag.

2019. 05.12 Somogyzsitfa.