Ács Nagy Éva
Mert feloszlik a köd
Köd után, tisztul az ég, mennyei kékség,
nyugalom, a fény elnyel mindent mi sötétség,
ében éjben , ragyognak aranyként a csillagok,
nézek, csend van lelkemben, oly boldog vagyok,
ám hirtelen osonó léptek, sikoly hallik, állati hang,
korgó gyomrú hiéna család, zsákmányra hajt,
az éj lepelként borul reájuk, leplezi e tivornyát,
jól tudja , hogy egyszer mindenki elnyeri jussát,
ki így, ki úgy bűnhődik bűneiért egyszer,
de az éhség nagyúr, s kezében a fegyver.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése