Ács Nagy Éva
Egy pillantásnyi idő
Vonaton utaztam egy hajnalon,
elmerengve néztem ki az ablakon.
Elsuhantak mellettünk a fák,
s mögötte felbukkant egy állomás.
Nem álltunk meg, csak lassított a vonat,
de ott a peronon láttam meg őt,
elkaptam egy felém küldött pillantást.
Láttam gyönyörű kék szemét,
ámulva nézett a vonatomra s felém.
Röpke másodpercre szemeink összevillantak,
leszálltam volna,
de pillantásunk a vonattal elsuhant.
El, mert a vonat ment tovább,
s elvitte két ámuló szempár
csodás pillanatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése