Szonett CLIV. 154
Írta:Ács Nagy Éva
Minden perc veled varázslat, nincs árnyék,
Vihar utáni csend, vágy, nagy utazás.
Tengeren ringó hajó, vágyakozás,
Szerelmünk gyémánt, valós nászajándék.
Boldogság ez, mely a romokból fakadt,
Tovaszaladnak a gyötrő fájdalmak.
Félelmek el! Hullámokkal vágtatnak,
Vágyott jövőnk a múltunk elé szaladt.
Hisszük végre révbe értünk, nincs zátony,
Földön lebegünk csodás álomszárnyon,
Íriszeden zafír lett a könny, csillog.
Már nem fáj többé a lüktető magány,
Érzelmünk erős lett , éltünk alkonyán,
Ősztincsek, s auránk ezüstben villog.
2018.07.02. Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése