Ács Nagy Éva
Vulkáni vágy...
Te önző, már megint magamra hagytál.
néma árnyként, mellettem elsuhantál.
Pillanat volt, de tudd, szinte éreztelek,
mint száradó nyárfa, vízre várva, lestelek.
De te nem néztél rám, enyhet nem adtál,
mint vad forgószél a viharban rohantál.
Feldúlva az én eddigi békés, világom,
nevetett a hold is az én nagy hibámon.
De azért is éltet a remény , visszavárlak.
mint társra vágyó lélek , újra és újra akarlak.
De ez az akarás önmagában még nem elég.
mert idővel elkorhad, hát kell valami mi ég
.
Egy szikra, melyből lesz majdan hatalmas láng
melynek izzó csóvája eljut egyszer hozzád.
Ha érzed amit én magam, el nem hagysz.
mert a szerelem elől el nem rohanhatsz.
Ha beteljesül vulkanikus álmom, átölellek.
suttogom könnyek közt ,mennyire szeretlek
202101. 23 Somogyzsitfa..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése