Ács Nagy Éva
Mesét mond a szél...
Kép. Borbála Emma Fuchs
Sűrű erdő mélyén, hol minden titok,
hová nem érnek el a szürke füstcsíkok,
kis patak csörgedez, útja a völgybe ér,
partján a fű valaha, majdnem égig ért,
tavaszból- nyárból, őszbe- télbe ment át,
avar tenger borítja el a vándor útját,
partján a kopott pad végleg elárvult,
nincs szerelmes pár, ki egykor hozzájárult,
nem suttog a szél többé csábító szavakat,
némán maga elé néz, hagyja veszni az álmokat,
de remény talán, majd az újra éledő kikelet,
meghozza a vágyva várt újabb szerelmeket,
lesz kinek útja majd a kis patakhoz téved,
párjára talál az árva, s soha el nem téved.
patak partján nyílik ki újra a szerelem virága,
büszkén dacol majd a széllel, dalol a világba.
2021.01.04 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése