Tehetetlenül...

 Ács Nagy Éva

Tehetetlenül...

Örök mozgó, s most alig mozdulok,

mindig rohanva, s most lelassulok,

tehetetlenségre ítélve, semmit téve,

négy fal között, mint rab a börtönébe.

Lelassultam, most hát nem táncolok,

csend, magányban telnek el a napok,

fájdalmam enyhült, de nem hagyott

el, s reám tehetetlenséget szabott.

Mozdulatlanul néha, mint kőszobor,

kiért nem rezdül meg többé a bokor,

viaszfehér színét nem süti meg a nap,

kiért nem húz már harangot a pap.

Nem szól érte ima, sem bűnbocsánat,

kiről lemondva rég, vágnak pofákat,

ki esetleg lehet már gúnynak tárgya,

kinek kövek közé szorult minden álma.

Tehetetlen vagyok, legyőztek hiénák,

mozdulatlan , de szólnak még szirénák,

marionett báb, de szívem dobban még,

megölt valamit bennem a tehetetlenség.

2021.01.13 Somogyzsitfa.