A vers alapja .Erdei Erika
Az az este..
Ács Nagy Éva
Esti mese...
Ez csendes egy este,
fájdalmas ég, mese,
te a nap jegyese,
árva lettem már én.
Testemet szél járja,
kezem mintha fázna,
szemem is lezárva,
rémlik egy emlékkép.
Foszlányokat látok,
mindent érzek, átok,
rémület jár, átfog,
árnyakat hoz felém.
Nyújtanám a kezem,
dermedt az, nem érzem,
a semmit ölelem,
nem látok többé fényt.
Nincs itt most, te, meg én,
létünk volt, vadregény,
hol meghalt a remény,
csak a szívünk regél.
2021.01.10 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése