Veszteség...

 Ács Nagy Éva

Veszteség...

Veszítünk! mindig valakit.

elhagyunk mindig valamit.

Valami az többször pótolható.

valaki helyett ő újra adható.

Színes mellett, hordunk feketét.

a sírás nem feledteti a rég emlékét.

A könny nem csal mosolyt az arcunkra.

a fájdalom nem jó gyógyír a bajra.

Valami lesz mindig ha Isten is akarja.

de valakinek nem ölelhet többé karja.

Valaki nem csókolhat újra és újra.

valamit elvesztettünk, valaki akarta.

2021.01.27 Somogyzsitfa.

Vulkáni vágy...

 Ács Nagy Éva

Vulkáni vágy...

Te önző, már megint magamra hagytál.

néma árnyként, mellettem elsuhantál.

Pillanat volt, de tudd, szinte éreztelek,

mint száradó nyárfa, vízre várva, lestelek.

De te nem néztél rám, enyhet nem adtál,

mint vad forgószél a viharban rohantál.

Feldúlva az én eddigi békés, világom,

nevetett a hold is az én nagy hibámon.

De azért is éltet a remény , visszavárlak.

mint társra vágyó lélek , újra és újra akarlak.

De ez az akarás önmagában még nem elég.

mert idővel elkorhad, hát kell valami mi ég

.

Egy szikra, melyből lesz majdan hatalmas láng

melynek izzó csóvája eljut egyszer hozzád.

Ha érzed amit én magam, el nem hagysz.

mert a szerelem elől el nem rohanhatsz.

Ha beteljesül vulkanikus álmom, átölellek.

suttogom könnyek közt ,mennyire szeretlek

202101. 23 Somogyzsitfa..

ZÚZMARA Haiku. Írta.Ács Nagy Éva

 ZÚZMARA

Haiku.

Írta.Ács Nagy Éva

Tél fagyott hozott.

Fák ágain zúzmara.

Bennem szeretet.

2021,01.-19 Somogyzsitfa.

Rád gondolok... Akarj...

 Ács Nagy Éva

Rád gondolok... Akarj...

Esik, folyton esik, s én csak rád gondolok,

siratni mi elmúlt,hidd, többé nem fogom,

őszbe ment át, lassan mellettünk a nyár,

várlak, kiáltok, deres lett az erdő, s a határ.

Akarom, hogy megint te mesélj nekem,

szeptemberi éjszakán, csillagunkat keresem,

felettem pislákol a hold, fénye elvakít engem,

egybeolvadt testünk ,amit én akarok az minden.

Nézd csak kedves, oly szép, csodás a világ,

nézd körbe, nem hervadt kertünkben a virág,

akarj megint újra csak nekem lenni, álmodni,

akarj úgy mint rég, oly hévvel ,ifjúként szeretni.

2021.01.16. Somogyzsitfa.

Tehetetlenül...

 Ács Nagy Éva

Tehetetlenül...

Örök mozgó, s most alig mozdulok,

mindig rohanva, s most lelassulok,

tehetetlenségre ítélve, semmit téve,

négy fal között, mint rab a börtönébe.

Lelassultam, most hát nem táncolok,

csend, magányban telnek el a napok,

fájdalmam enyhült, de nem hagyott

el, s reám tehetetlenséget szabott.

Mozdulatlanul néha, mint kőszobor,

kiért nem rezdül meg többé a bokor,

viaszfehér színét nem süti meg a nap,

kiért nem húz már harangot a pap.

Nem szól érte ima, sem bűnbocsánat,

kiről lemondva rég, vágnak pofákat,

ki esetleg lehet már gúnynak tárgya,

kinek kövek közé szorult minden álma.

Tehetetlen vagyok, legyőztek hiénák,

mozdulatlan , de szólnak még szirénák,

marionett báb, de szívem dobban még,

megölt valamit bennem a tehetetlenség.

2021.01.13 Somogyzsitfa.

Alkonyati álom..

 Ács Nagy Éva

Alkonyati álom..

Lassan éj takarja majd el a falut,

piros színével jelzi az alkonyat,

most minden illatos virág hervatag,

ezüstszürke fény vonja be az utat.

Béke lesz úrrá a napi zsivajon,

távolból szólal meg az esti harang,

mellettem felrepül egy fáradt galamb,

üresség tátong a parki padokon.

Pihenni tért a nap, de holnap majd jön,

ábrándozok mélán, a hűs legelőn,

mezítláb szaladva, üde, zöld mezőn,

hiszem majd mindenre jóra lesz erőm.

De most üdvözöllek pompás alkonyat,

hozzad el a békét, a holnap reményét,

a rossz mi volt, fájt, reggelre szerte.szét

áldj meg,dobd ránk királyi palástodat.

2021.01.11 Somogyzsitfa..

Ács Nagy Éva Esti mese...

 A vers alapja .Erdei Erika

Az az este..

Ács Nagy Éva

Esti mese...

Ez csendes egy este,

fájdalmas ég, mese,

te a nap jegyese,

árva lettem már én.

Testemet szél járja,

kezem mintha fázna,

szemem is lezárva,

rémlik egy emlékkép.

Foszlányokat látok,

mindent érzek, átok,

rémület jár, átfog,

árnyakat hoz felém.

Nyújtanám a kezem,

dermedt az, nem érzem,

a semmit ölelem,

nem látok többé fényt.

Nincs itt most, te, meg én,

létünk volt, vadregény,

hol meghalt a remény,

csak a szívünk regél.

2021.01.10 Somogyzsitfa.

Holnap reménye.

 Ács Nagy Éva.

Holnap reménye.

Ma minden komor, szurok fekete,

nem vagyok sudár jegenye,

ma minden lélegzet fájdalom,

ma csak semmiről álmodom,

reményt hoz felém az éj,

holnap talán jobb lesz, ne félj.

2021 január 08,Somogyzsitfa

Csillogás...

 

Ács Nagy Éva

Csillogás...

Magányos éj, nélküled, rideg ez az este,

csendes nyugalom, messze jár az elme,

minden gondolatom, most olyan távol jár,

van úgy, hogy az élet gyötör, nagyon fáj.

Arcomba mar a megdermedt fuvallat,

dér csípi meg a megmaradt mosolyomat,

de a nap törtet elő a hegyek orma mögül,

roggyant testemre újjá született életerő ül.

Reménytől csillog az íriszem mint gyémánt,

testem körül láng izzik, fejemen fénypánt,

magányos éj van, s mégis veled a pillanat,

fentről égi jel, átjár a boldogság fuvallat.

2021 01.09 Somogyzsitfa.