Biankám...

 Ács Nagy Éva

Biankám...

Októberi nap fénye ébresztett,

kezembe fogtam egy ecsetet,

édeni neved a szívembe véstem,

úgy örülök annak, hogy vagy nekem.

Kacajod gyógyír az én bánatomra,

gyöngyöző mosolyod minden bajra,

mindig virágot festek, mely boldogság,

kincsem te, oly büszke vagyok rád.

Álmok, vágyak mely veled születnek,

remények, melyek mindig elkísérnek,

s én remegő kezem végig simít arcodon,

veled leszek majd, minden egyes hajnalon.

2020.10.29 Somogyzsitfa

Születésnapodra apám...

 Ács Nagy Éva

Születésnapodra apám...

Ismét eltelt egy újabb megért év,

nekünk egy valóságos igazi csoda,

mégis ünnep, ugyanaz mint valaha rég,

apámnak mindig ragyogott a mosolya.

Nyolcvannégy év, mely hamar elrepült,

évenként arcára milljó barázda került,

de ő tartja magát, mint egy erős jegenye,

barna szeme csillogó mint szelídgesztenye,

örül velünk minden újabb eltöltött percnek,

szemében pajkosság gyúl, igazi apa fények.

szeretném ha még sokáig így maradhatna,

a balsors nem szólna bele a pillanatba,

s én mellette vagyok, leszek, mint örök gyermek,

mert jól tudom, egyszeriek ezek a vele töltök évek.

Isten éltessen édesapám.

2020.10. 28 Somogyzsitfa.

Nyár sirató...

 Ács Nagy Éva

Nyár sirató...

Didereg a vénséges ősz,

fehér koronás dér lepi el az utat,

a szél táncol, s bőszen feltámadva ,

őrzi, uralja újonnan átvett birodalmát.

A forró nyár már csak szép emlék,

pedig ő nagyúr volt mindenhol,

nem is oly rég, de mára illanó kép,

és lassacskán majd közelit a tél.

Fáznak a tóparti hatalmas fák,

sírva-ríva hullatják alá a sárba

pompás. hűset adó levelüket,

nézd, szitáló köd van szerteszét.

Melyen a napfénye át nem hatol,

fúj s fúj újra a bősz északi szél,

havat , jeget varázsol az utakra,

dunyhát terít a nyári boldog napokra.

2020.10. 24 Somogyzsitfa.

Csak egy tánc...

 Ács Nagy Éva

Csak egy tánc...

Csak egy tánc, de ő már nem táncolt velem,

csak egy tánc, ő volt pedig a mindenségem,

vágytam újra, hogy megint magához öleljen,

vágytam újra, hogy csakis engem szeressen,

Csak egy tánc, tán röpke húsz perc lett volna,

csak egy tánc, szédülve mámortól, újra és újra,

vágytam nagyon, hogy teste hozzám simuljon,

vágytam nagyon, hogy reám biztatón mosolyogjon.

Csak egy tánc, mely az égig emelhetett volna,

csak egy tánc, szívem szerelemre dobbanna,

vágytam újra, érezni édeni ízét a szerelmünknek,

vágytam újra, s most is magamban örökké őrizlek.

2020.10 23 Somogyzsitfa.

Sorsom a keresztem..

Ács Nagy Éva

Sorsom a keresztem...

Régóta cipelem sorsom nehéz keresztjét,
a vihar milljó köveket gördített elém,
s e kövekkel telített már a hátizsákom,
mely most mázsás teherként libben a vállamon.

Hiszékeny balga én, olyan sokszor elestem,
mert voltam egypárszor lent az iszapos mélyen,
de akkor is megláttam az eljövendő fényt,
hitem nem adtam fel, vágytam a tünde reményt.

Ötvenhat nyár,és pontosan ugyanannyi tél,
a sorsommal lelkem, lassacskán már megbékél,
de a köveket én nem tudom összetörni,
a múltammal megkel tanulni együtt élni.

Önfeledt ifjúságom, ó boldog gyermekkor,
sötét éjjel álmodom veled, számtalanszor,
fájtam,sírtam, drága anyám jött s megvigasztalt,
édesanyámnál nem láttam még jobb őrangyalt.

Akkor nem tudtam azt még, hogy léteznek kövek,
melyet éltem végéig vállamon cipelek,
beletörődtem, sorsom úgyis megvolt írva,
mégis életemet élném újra és újra.

2020.10. 18 Somogyzsitfa

POZITÍVAN Haiku

 POZITÍVAN

Haiku

Írta.Ács Nagy Éva

Eső után csend

fény már követelődzik

pozitív elme

2020.10 14 Somogyzsitfa

SZÜRKE ŐSZ. Haiku

 

SZÜRKE ŐSZ.

Haiku

Irta.. Ács Nagy Éva

Szürke ez az ősz

gondolatom fénytelen

töménytelen gyász

2020 10.14 Somogyzsitfa

Mert az ősz halott...

 Ács Nagy Éva

Mert az ősz halott...

Másnak pasztell színével tündököl újra az ősz,

s nekem gyászt, fekete zászlót lenget a szél,

mondd meg nekem, most minek örüljek, az október

tengernyi mennyiségű könnyet, fájdalmat dobott elém,

minek örvendjek anyám, ha bennem az ősz halott,

emlékek avarjában csak egy rothadó levél vagyok,

földben korhadó szavak döntenek szép lassan nyomorba,

túlvilági zaj, pergődob szólam, roncsolja maradék elmém,

őrültté válok, a múlt tesz azzá, s a holnap is dicstelen.

2020.10. 13 Somogyzsitfa.

Mert fáj... De nem lehet...

 

Ács Nagy Éva

Mert fáj...

De nem lehet...

Kitépném magamból,

mert fáj,

de nem lehet,

mert ez a szerelem

örökké kísért engem,

elfelejteném néha,

mert fáj,

de nem lehet,

mert szívemet fogva tartja,

újra írnám a pillanatokat,

mert fáj,

de nem lehet,

a kimondatlan szavak

messzire repültek.

élnék megint önfeledten,

de fáj,

de nem lehet,

a múlt béklyóba verte

lelkemet..

Hát szenvedek..

2020.10 12 Somogyzsitfa.

MIÉRT SZERETLEK... Szonett CLXV.165. Írta.Ács Nagy Éva

 

MIÉRT SZERETLEK...

Szonett CLXV.165.

Írta.Ács Nagy Éva

Miért szeretlek kedves, tőlem kérded,

Válaszom, mert rabja vagyok lényednek,

Szívdobbanásomban mindig őrizlek,

Ott vagy te, elönt a boldogságérzet.

Miért pont te lettél nekem a minden,

Kérdésedre értelmes választ remélsz,

S talán a válaszomtól is félve félsz,

De válasz, az most itt tudd meg, hogy nincsen.

Miért kéne mindenre magyarázat,

Ahogy az éj követi folyton nappalt,

Törtető vágy szüli meg a szerelmet,

Az én vágyam te vagy , szinte lángolok,

érted, veled a tűzben is táncolok,

az én szívem jobban már nem szerethet.

2020.10.11 Somogyzsitfa.

Éjjel volt...

 

Ács Nagy Éva

Éjjel volt...

És megint egy magányos éjjel, mely átkarolt,

a fák között sejtelmesen átvilágított a hold.

Ébenszínű égen egy csillag sem ragyogott,

mégis nekem ez oly csodaszép varázsos éj volt.

A fény aurája, mely körbe járta az univerzumot,

nekem az örök remetének, spirituszi erőt adott.

Rád gondoltam akkor, s kerestem a csillagunkat

de tudd nem találtam. álom volt, s talán majd holnap.

2020.10 10 Somogyzsitfa.