Vica: szeptember 2020

2020. szeptember 29., kedd

Ács Nagy Éva

Elevennek álmodlak...

És megint jön a fekete október,
újra olyan gyászszagú lesz minden,
most mély csend van, vadul fáj a szívem,
majd szomorkássá válik lassan létem.

Árva vagyok,végtelenül magányos,
mélabús, az ég sem fénylő csillagos,
irigy reám,utat nem mutat hozzád,
mintha ott fent, az éjt is elátkoznád.

Igen, hogy reád én sosem találjak,
helyet adva bennem sorsballadának,
mert engem is örökre megátkoztál.
számomra mégis kedves, nem változtál.

Elevenen élsz szívdobbanásomban,
velem vagy az álmatlan álmaimban,
ébren is feléd minden gondolatom,
igenis, még most is kezedet fogom.

Október volt, tudd, jó pár év elszaladt,
a kimondatlan szó lelkemben ragadt,
fekete számomra minden pillanat,
érzem az álmom mégis velem maradt.

2020.09-29 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Eleven halál...

Sétáltam, csakúgy csendben magam,

ott ahol az első csókot tőled kaptam, 

újra átéltem a szerelmünk pillanatát,

hallottam jól, szíved heves dobbanását,

fáztam, átkaroltál, hitted azt, hogy fázom,

s egy madárka rezdült meg felettünk az ágon,

csicseregte vígan a szerelmünk dalát,

jó volt hallani, jobb mint egy bús balladát,

de hamar eljött az a pillanat, elmentél,

erősebb volt  tőlem a földöntúli ellenfél,

szívem dobbanása azóta csupa fájdalom,

elevenen kedves, érted, értünk halódom.

2020.09- 26 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Szintelen csodák...

Már itt van az ősz, itt a kertek alatt,

már alig látni a fénylő napsugarat,

halott a nyár, csend van, nincs zsivaj,

az őszi ködben felbőg egy vadbivaly.

A fák is sírnak, hullatják a levelüket,

köd szitál, tél lesz, ez a végkifejlet.

Monoton lassú, egyhangú világ,

színtelenné válnak az álmok, csodák.

2020.09. 28 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Kérem én..

Mint éhező koldus, ki az utcán kéreget,

úgy vágyom kiéhezve én a szeretetet.

Éhezőnek vetnek egy karéj kenyeret,

várom, hogy elém is bőven vessenek.

Nem kérek túl sokat, csak egy csipetnyit,

mindenki idejéből csak egy röpke percnyit.

Beosztom azt, megelégszem untig vele,

szívem dobbanása boldogsággal lesz tele.

Mint kutya, marcangolnám a szeretetet,

elraknám a sutba a megmaradt szeletet,

Toprongyosként, megalázva állok a világ elé,

lelkemben milljó folt,, fájdalom mart belé.

Kérdéseim zúdítva. rossz ember vagyok én?

eldobni való szenny, és szeretetben szegény?

Ki ismer az tudja ki voltam, és most ki vagyok,

ki nem, tőle talán még egy esélyt kaphatok.

2020 09. 16 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Látod kedvesem...

Látod , mily erős fénye van a holdnak,

érzed, mily csábító íze van a tónak,

Körötte a parton homokot fúj a szél,

de te légy bátor, merj, és csakis élj,

Erős az ki letudja győzni a vihart,

bátor az, ki sötétből is fényt csavart,

ne félj többé, fejet fel, indulj, ne várj,

mindent mi eléd kerül, karodba zárj.

2020.09, 15 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Óda a régi kúthoz...

Ülök némán egy padon, hallgatag,

gyerekkorom szép emlékeit felidézve,

az édeni  ifjúkorom pillanatait átélve,

s a képbe hirtelen feltűnik egy csodakút..

Ó Istenem te rég elfeledett kéklő kedves,

kinek vízéből szomjam sokszor oltottam

ha játék hevétől,közben megszomjaztam,

mily sok szép illanó emlék fűz hozzád.

S milljó vándor ki arra ép elhaladt,

hozzájuk sem voltál sosem fukar,

én néztem az utcánkban a forgatagot,

mindenki megállt, ha előtted elhaladt.

Kék színeddel csalogattad a járókelőt,

hűs vizeddel megitattad a szomjazót,

nem csaltad meg a hűs vizedre áhítozót.

A nyár melege forrón kacsintott reánk,

enyhet te adtál a forróságban nekünk,

képzelem újra, hogy melletted nevettünk.

Kócos hajam lebben a feltámadó szélben,

cipőm vizes volt, de nem érdekelt semmi,

oly jó volt veled akkor, s újra gyermeknek lenni.

2020.09.11 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Furfangos öregapó és a tök...

Öreganyó és a párja öregapó,

a nagyvárosi vásárba mentek,

bőséges volt az idén a termése

a két szorgos öregecske kertésznek.

Kiültek a főtéren egy ósdi szekérre,

csalinak portékájukat tették eléje,

illatos virágcsokrot fogtak a kezükbe,

szemük járt kíváncsian, körbe- körbe.

Asszonyok mentek el sietve mellettük,

oly hetykén, de pont rájuk sem néztek,

az öreg szemekben könny csepergett.

ej édes, drága párom, hiába volt minden.

A városi nép fitymálva néz reánk,

pedig látod, oly szép a portékánk,

mit kéne tenni , hogy észrevegyenek

hogy tőlünk tököt , s virágot vegyenek.

Apónak támadt egy zseniális ötlete,

ni csak asszony, a bicskám, ide vele,

kezébe vett egy óriástököt, faragott

csak fürgén, meg nem állva faragott,

Közben észre sem vette a sok népet,

mely  kíváncsian köré népesedett,

nézték mi született meg apó keze által,

tökből királyi hintó volt mi előpattant.

Oly csodaszép varázs, oly mesés lett,

mindenki olyat akart, így hát tököt vett,

mire estefelé járt az idő mind elfogyott,

anyóka, apóka pedig pénzel gazdagodott.

2020.09.10 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Mert csak fázom...

Fázom, meleg van mégis fázom,

fájdalom járja át szívem, dobban

de többet most nem tehet, fájom,

képzelet örvénye az úr , álmodtam

rólad, öleltél mint egykor, s nevettél,

a fényáradat zuhatagként ölelt körbe,

s ma már azt hiszem,hogy elfeledtél,

mert folyton eltűnsz előlem a semmibe...

2020.09.09 Somogyzsitfa..

Ács Nagy Éva

Sorsom...

Szeretlek, de magamba fojtom,

a szenvedés lett az én sorsom,

mert ahol te vagy, oda fel nem érek,

csókjaim,az ölelésem semmivé lett.

Ember vagyok,eleven hús és vér,

elmém jár a képzelet ösvényén,

Várom egyszer a nagy találkozást,

vágyom egy igaz szerelmes látomást.

2020.09. 09.Somogyzsitfa.