Ács Nagy Éva
Neked ...
Neked írok mindig, reád gondolva,
neked írok most is, lelkem lángokba,
tűz borítja be testem, két szememben
szikra, magány a társam jelenemben.
Szinte érzem minden mozdulatod,
élvezem az átsuhanó múltbéli pillanatot,
de jelenemben nem vagy itt velem,
üres, nem mond semmit a tekintetem.
Hozzád szólok halld , de elszáll a szó,
vérző könnyem kísért, mint búcsúzó,
szellemként bolyongok már, fájdalom,
önként száműzetésem némán vállalom.
Látlak fényes nappal, érezlek ében éjjel,
Amazonként harcolok, fénnyel-sötéttel,
küzdök a magam szülte démonjaimmal,
eleven emberrel, köröttem dúló viharral.
Holtak urával állandóan harcban állok,
adjon vissza nekem, szinte kiabálok,
de ő nem hallgat, nem is néz reám,
börtönöm lett a testembe zárt magány.
Neked írok, hallod ugye kedvesem,
neked írok, zivatart dobban szívem,
tűz bennem, mely sosem nyugszik,
szikra melynek lángja el nem alszik.
2020. 08. 21 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése