Ács Nagy Éva
Csodás alkonyat...
Még ereje teljében tombol bennem a nyár,
de amott a kertek alján az ősz közeleg,
teljesen átmelegít a vágy, a napsugár,
de holnap szitáló köd öleli szívemet.
Örvendezve mint egy kisdiák, mának élek,
magammal víve az őszbe a nyaram dalát,
bennem csoda a pillanat, többé nem félek,
magamhoz ölelem szorosan a télhavát.
Fújhat szél, vihar gátolhatja meg utamat,
nem félem már a sötétet, nem az elmúlást,
oly szépséges nekem a törtető alkonyat,
mindenben látok egy éltető reménysugárt.
Születendő ráncaim, cseppet sem zavarnak,
szívom magamba az évszakok igaz vándorát.
mindig utat adok majd egy újabb tavasznak,
s vágyom a forró nyár enyhet adó záporát.
2020.08.09 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése