Ács Nagy Éva
Fent és lent...
Most még lent vagyok, jó mélyen,
de egyszer felemelkedem, hiszem,
lassan csak, céltudatosan haladok,
mi rossz volt, magam mögött hagyok .
Apró lépésként mászok egyre feljebb,
megkapaszkodok, s nem csúszok lejjebb.
Nehéz ez az út, rögös és tövisekkel teli,
de érdemes nem feladni, mert megéri élni,
nem félni kell a démonoktól. hanem küzdeni,
nem esőben ázni, fázni, örömben fürdeni,
s ha felérek, oda hol milljó csillag ragyog,
tudom jól, akkor majd a lentről álmodok.
2020.08 27 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése