Alkonyi álom..

 Ács Nagy Éva

Alkonyi álom...

Bíborszínben pompázik a lemenő nap,

ezerízű vágyam tőle éltető lángot kap,

ó, hogy vágynám elérni én a végtelent,

ó, hogy akarnám leküzdeni a lehetetlent.

De oly kevés vagyok én hozzájuk képest,

nem tudok megetetni minden éhest,

a nap hiába süt egyformán mindenkire,

mégsem tud hatni ő sem az éhínségre.

Alkonyodik, hevétől izzik a vörös láng,

nagyra nő a vágy, mint hatalmas fánk,

de beleharapni a semmibe nem lehet,

jóllakatni kéne végre a földön a nincstelent.

Porszem vagyok csupán, álmom képzelet,

rab vagyok, mert fogva tartja az elmémet,

de mégis elrabolta szívemet ez az alkony,

álmom csodás, s nem kell, hogy megcsaljon.

2020.08 31 Somogyzsitfa.

Fent és lent..

 Ács Nagy Éva

Fent és lent...

Most még lent vagyok, jó mélyen,
de egyszer felemelkedem, hiszem,
lassan csak, céltudatosan haladok,
mi rossz volt, magam mögött hagyok .
Apró lépésként mászok egyre feljebb,
megkapaszkodok, s nem csúszok lejjebb.
Nehéz ez az út, rögös és tövisekkel teli,
de érdemes nem feladni, mert megéri élni,
nem félni kell a démonoktól. hanem küzdeni,
nem esőben ázni, fázni, örömben fürdeni,
s ha felérek, oda hol milljó csillag ragyog,
tudom jól, akkor majd a lentről álmodok.

2020.08 27 Somogyzsitfa.

Neked...

 Ács Nagy Éva

Neked ...

Neked írok mindig, reád gondolva,

neked írok most is, lelkem lángokba,

tűz borítja be testem, két szememben

szikra, magány a társam jelenemben.

Szinte érzem minden mozdulatod,

élvezem az átsuhanó múltbéli pillanatot,

de jelenemben nem vagy itt velem,

üres, nem mond semmit a tekintetem.

Hozzád szólok halld , de elszáll a szó,

vérző könnyem kísért, mint búcsúzó,

szellemként bolyongok már, fájdalom,

önként száműzetésem némán vállalom.

Látlak fényes nappal, érezlek ében éjjel,

Amazonként harcolok, fénnyel-sötéttel,

küzdök a magam szülte démonjaimmal,

eleven emberrel, köröttem dúló viharral.

Holtak urával állandóan harcban állok,

adjon vissza nekem, szinte kiabálok,

de ő nem hallgat, nem is néz reám,

börtönöm lett a testembe zárt magány.

Neked írok, hallod ugye kedvesem,

neked írok, zivatart dobban szívem,

tűz bennem, mely sosem nyugszik,

szikra melynek lángja el nem alszik.

2020. 08. 21 Somogyzsitfa.

Ünnep...

 Ács Nagy Éva

Ünnep...

Ünnep, új kenyér, szép ruha,
szól a templomunk kis harangja,
Isten szólítja magához a híveket,
s ő majd megbocsátja a bűnöket.

Ünnep, új kenyér , szép ruha,
ez a mi szép hazánk nagy napja,
királyunk fején ragyog a korona,
áldás kért ő akkor Magyarországra.

Ünnep. új kenyér szép ruha,
béke legyen, mindenki óhaja,
viruljon fel újra nemzetünk,
együtt, majd felemelkedhetünk

Ünnep. új kenyér, szép ruha,
kell, az emberek boldog mosolya,
remény, hit, összefogás, szeretet,
új kenyérből mindenkinek egy szeletet.

2020. 08, 19 SOMOGYZSITFA,

Csodás alkonyat...

 Ács Nagy Éva

Csodás alkonyat...

Még ereje teljében tombol bennem a nyár,

de amott a kertek alján az ősz közeleg,

teljesen átmelegít a vágy, a napsugár,

de holnap szitáló köd öleli szívemet.

Örvendezve mint egy kisdiák, mának élek,

magammal víve az őszbe a nyaram dalát,

bennem csoda a pillanat, többé nem félek,

magamhoz ölelem szorosan a télhavát.

Fújhat szél, vihar gátolhatja meg utamat,

nem félem már a sötétet, nem az elmúlást,

oly szépséges nekem a törtető alkonyat,

mindenben látok egy éltető reménysugárt.

Születendő ráncaim, cseppet sem zavarnak,

szívom magamba az évszakok igaz vándorát.

mindig utat adok majd egy újabb tavasznak,

s vágyom a forró nyár enyhet adó záporát.

2020.08.09 Somogyzsitfa.

Szabadban...

Ács Nagy Éva

Szabadban...

Mily pompa ez, varázslatos ez a világ,

kikelet a friss zöldbe csalja a leányt,

hamvas, üde szépsége tájba elvegyül,

borús ég is rögtön aranyfényre derül.

Tündetáncot járna vele még a szél is,

bízza, mondom, fürgén ropnám véle én is,

búza szőke haja az égig lobogna,

az én megfáradt szívem vele dobogna.

Reszkető kezem általa kisimulna,

lábamba a fájó görcs többé nem húzna,

lebegő tünderuhát öltenék vele,

kacajjal ültetnénk mindent telis-tele.

Reményt a jobbra, és mellé hitet adnánk,

boldogsággal a földet már betakarnánk,

szerenádot adna minden dalos madár,

páholyunk a pázsit, s nincs kijelölt határ.

Örök fény, örök pompa győzedelmi dal,

szöszke álom, tündeleány, mint őrangyal,

kritika nélkül, szabad színházi világ,

hol minden léptek után nyílik ki virág.

2020.08.03 Somogyzsitfa.