Ács Nagy Éva
Törtető fényt...
Visszatér lassan az élet,
de még azért mi féljünk,
nem szűnt meg a veszély,
az életünk lett most a tét.
Hiába csalogat kéklőn az ég,
és zöldell újra kint a rét,
az idő követeli a törtető fényt,
szívünk pedig az új reményt.
S röppennek a madarak,
bennünk dallamra kaphat,
szél fújja el a komorságot,
az éj meghozza a vígságot.
Táncot lejt majd ki eleven,
akácillat vonul át lelkeken,
s kacag újra az alvó nép,
bátor az ki majd jövőbe lép.
De mindig leng felettünk a vész,
les a zord halál, a nagy ítész,
kiket elragadott nem feledjük,
örök gyászban dobog a szívünk.
2020.05 10 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése