Ács Nagy Éva
Sötétbe borult előttem minden,
az égen zord felhők gyülekeztek,
eltakarták előlem a fénylő napot,
életemre gyász, s feketeség vonult.
Lábaim előtt, könnypatak csordogált,
arcomon nyomot hagyott a bánat,
szívem lassan kezdett kővé válni,
a lélek járt belém, de csak hálni.
Tudom, az álmok már régen elhagytak ,
reményeim melyben hittem,elmúltak,
s akkor a felhő mögül kibujt a nap,
s újra lángolni kezdett a szerelem mag.
Megint sütött nekem fényesen a nap,
megint izzott végre a szenvedély,
bennem felébredt egy új remény,
boldog tudom most veled leszek.
Hiszem, hogy neked születtem meg újra!
2012,12.28 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése