2020. május 11., hétfő

Múlt és Jövő egy pillanat...

Ács Nagy Éva
Múlt és Jövő egy pillanat...
Jól tudom, hogy minden kezdet nehéz,
de hiszem, majd győz tán a józan ész,
mert eljöhet majd az a pillanat,
mikor elveszíthetem önmagam.
Múltból kísért egy kéjes érintés,
és mindig visszahúz egy érdes kéz,
megszólal lelkemben a vészharang,
bim. -bam nekem legszebb énekhang.
Jövőm nem lehetne múltam nélkül,
komor az, az ég hiába kékül,
bátran lépnék mindig tovább,tovább,
de a sors nem lehetne mostohább.
Veled a kezdet, és nélküled vég,
szívemet a szél hordja szerteszét,
pillanat elmúlt, mint tiszavirág,
önmagam nincs már, nem találok rám.
2020.05.11 Somogyzsitfa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése