Vica: május 2020

2020. május 30., szombat

Gyermeknapra.

Ács Nagy Éva

Gyermek maradj...

Gyermekkorban jó lehet,

szárnyalhat a képzelet,

lehetsz az ami akarsz,

nincs oly ami visszatart.

Kacsalábon forog a palotád,

aranyfényben fénylik a ruhád,

te magad vagy a hercegnő,

lábadon üvegből van a cipő.

Udvarodon fehér paripa,

ha ráülsz, nem lesz galiba,

kezdődhet a gyors vágta,

mesének csodás varázslata.

Jön feléd egy bátor dalia,

a szomszédország királyfia

szerelem lesz első látásra,

készülhetek már a lagzira.

Sürög.-forog mind ki él,

az is aki már nem remél,

játsszad, hogy boldog vagy 

mert a gyermekkor, hidd elhagy.

Felnőttként valóságban élsz,

minden mi mozog attól is félsz,

játszd csak,,hogy gyermek maradj,

semmi elől, soha el ne szaladj

Emlékeidből merítsd az erőd,

használj ki minden elérhetőt,

felnőtt testben gyermekként,

oly legyél mintha lebegnél.

2020.05. 30 Somogyzsitfa..

Ács Nagy Éva

Mesélj anya...

Anya, mesélj nekem , úgy mint rég,

derüljön ki felettem az ég!

fogd a kezem, simogasd fejem,

mondhatnád, aludj drága kincsem.

adj jó éjt puszit homlokomra,

egy simogatást az arcomra.

Hadd legyek még egy kicsit gyerek,

boldogan telnének a percek.

bejárnánk a játszótereket,

a vízpartján ülnénk a fűben.

jó lenne sirályt látni a levegőben,

anya, állítsd meg az időt kérlek!

Kergesd el a felhőt mi sötét,

add nekem a tegnap örömét!

töröld könnyét a búbánatnak,

nevetve induljak a holnapnak.

drága jó anyám, csak kicsit még,

csak olyan lehetne , olyan mint rég!

2013.05 18 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Neked születtem újra...

Sötétbe borult előttem minden,

az égen zord felhők gyülekeztek,

eltakarták előlem a fénylő napot,

életemre gyász, s feketeség vonult.

Lábaim előtt, könnypatak csordogált,

arcomon nyomot hagyott a bánat,

szívem lassan kezdett kővé válni,

a lélek járt belém, de csak hálni.

Tudom, az álmok már régen elhagytak ,

reményeim melyben hittem,elmúltak,

s akkor a felhő mögül kibujt a nap,

s újra lángolni kezdett a szerelem mag.

Megint sütött nekem fényesen a nap,

megint izzott végre a szenvedély,

bennem felébredt egy új remény,

boldog tudom most veled leszek.

Hiszem, hogy neked születtem meg újra!

2012,12.28 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Reménytelenség...

Fel-fel zokogsz magányodban,

és csak semmit ölelsz fájón.

vágyó csókkal hinted be a földet,

megrogyva temeted el a múltad.

jelenben szenved a nincstelen lét,

könnyeidet arcodon kened szét!

Csak feketében látod már a világot,

zordon felhők takarják el a fényt,

küzdesz a lét és a nemlét között,

csatát vív benned a reménytelenség,

fájdalmad az úr teljesen lelkedben,

könnyed árad, melyet a fájdalmad visz szét.

2020.05 .22 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Hazatérek hozzád......

Hamvadó a tűz mellett ülve melegem lett,

szenvedélyláng bennem egekig repített,

s ott fent a fodros szélű felhők szárnyán,

ott, túl minden idők, örök álmok határán,

magam mellett tudlak majd, újra és újra,

a gyönyör szívem belsejét lángra lobbantja,

vágyam zeng , kiáltásom szinte az egész világé.

szívhangom egy magányos, epekedő sziréné.

Mert lettél nékem, egy elérhetetlen égi szerető,

ez itt a föld, mely nem más, csak folyton temető,

temetni szerelmet, társat többé nem akarok,

inkább én mint tiszavirág semmivé válok.

fájó táncom majd lesz saját haláltusám,

sóhajom feléd, mint szerelmünk idusán,

s a föld mi kidobott egykor, most fogad,

hazatérek hozzád, hát öleld át a hontalant.

2020.05. 13 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva
Múlt és Jövő egy pillanat...

Jól tudom, hogy minden kezdet nehéz,
de hiszem, majd győz tán a józan ész,
mert eljöhet majd az a pillanat,
mikor elveszíthetem önmagam.

Múltból kísért egy kéjes érintés,
és mindig visszahúz egy érdes kéz,
megszólal lelkemben a vészharang,
bim. -bam nekem legszebb énekhang.

Jövőm nem lehetne múltam nélkül,
komor az, az ég hiába kékül,
bátran lépnék mindig tovább,tovább,
de a sors nem lehetne mostohább.

Veled a kezdet, és nélküled vég,
szívemet a szél hordja szerteszét,
pillanat elmúlt, mint tiszavirág,
önmagam nincs már, nem találok rám.

2020.05.11 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva 

Törtető fényt...

Visszatér lassan az élet,

de még azért mi féljünk,

nem szűnt meg a veszély,

az életünk lett most a tét.

Hiába csalogat kéklőn az ég,

és zöldell újra kint a rét,

az idő követeli a törtető fényt,

szívünk pedig az új reményt.

S röppennek a madarak,

bennünk dallamra kaphat,

szél fújja el a komorságot,

az éj meghozza a vígságot.

Táncot lejt majd ki eleven,

akácillat vonul át lelkeken,

s kacag újra az alvó nép,

bátor az ki majd jövőbe lép.

De mindig leng felettünk a vész,

les a zord halál, a nagy ítész,

kiket elragadott nem feledjük,

örök gyászban dobog a szívünk.

2020.05 10 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Kincsem te...

Kincs vagy , mi ragyogóbb nekem,

minden diadémnál jobban szeretlek,

szívem dobbanása örökké tied,

boldog szülinapot kívánok neked.

Veled újra lángol ifjúként a lelkem,

fájós lábam, víg táncot rop veled,

boldog vagyok, hogy vagy nekem,

mert megszépíted az én életem.

2020.05 02 Somogyzsitfa.

A FÁK FELÖLTÖZTEK

Szonett .CLXIV. 164

Írta. Ács Nagy Éva

Látod anyám, a fák is felöltöztek,

s réten nyílik milljó illatos virág,

csend honol. most szelek sem üvöltenek,

Május van, holnap ünnepel a világ.

Mily pompa ez , kezemben virágcsokor,

szemeim sarkából gyémántkönny pereg,

állok előtted némaként én botor,

kezem reszket, ám angyalok védenek.

Köszönöm néked drága édesanyám,

hogy mellettem voltál, s itt vagy nekem még,

hallgat a szó, mielőtt kimondanám,

szikrázik szemem, dalol velem az ég.

Gyermeki énem néked víg táncot jár

elöntve egy végtelen szeretet ár.

2020 05. 02 Somogyzsitfa.