Szeress szabadon, mert az vagy,
ölelj csak, ne tétovázz
mert az idő elillan, majd
rájössz hát, nincs tovább.
Csókolj, s legyen tüze vágynak,
hevítsen szenvedély,
örökítse mámor az álmod,
minden az nem kevés.
Akard a vadító táncát
a násznak, a kéjnek,
szerelem nélkül nincs több élet,
indulj románc az éjnek.
Ó fájó, butító gyötrelem,
nem értem miért, de
kellesz mégis. mindig nekem,
testem remeg érted.
Csalódtam sokszor, de sokat,
mégis vágyni vágyom,
szerelem lázító csókjait,
meghaltam , de álmodom.
Felébredtem én, pipacsok
között , öleltem át tested,
kezem kalandozott,
oly voltam már , mint ki részeg.
Vártam a pillanatunkra,
vágy a kielégülés,
vártam, s még több kell belőle,
ebből sosem elég!
Ne menekülj a szerelem
elől, mert nem börtön,
néha felemel , eltaszít,
de kell ez örökkön !
Kell, ez a mézédes méreg,
kell, hogy fertőzzön még,
kapja el a világon minden
ember, nélküle nincs lét!
Kell a körforgás , az éden,
Ádám, Éva paradicsoma,
kell néha csábító kígyó,
mámoros hívó szava.
Kiálts fel hát nagyvilág,
szeress hát ember,
mert bíznod kell, hogy jó lesz,
most -most sikerülnie kell.
Mert jönni kell, és jönni fog,
egyszer az igazi,
mely a rosszat jobbá teszi,
jönni , ha szíved hiszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése