Ács Nagy Éva
Jó lenne...
Jó lenne újra fiatalnak lenni,
gyermekeim körében nevetgélni,
örömteli kacagásuk mennyei zene,
gyámoltalan ölelésük, ifjúságom dele.
Hangos zsivaj töltené be magányom zugát,
ó te édes álom, te elmúló ifjúság!
Miért nem lehet az ami volt régen,
miért hullik le a csillag az égen?
Hol vannak azok az ölelő karok,
hol vannak azok a mosolygó arcok?
Mikor csak mi léteztünk, egymásért
nem volt távolság, nem az, hogy miért.
Meséltünk , csak meséltünk órákon át,
ittuk egymás kimondott szavát.
A gyermekszoba oly volt mint egy menedék,
ha bánatom volt, bementem egy mosolyért,
szívem értük csak nekik dobogott,
azt hiszem akkor voltunk mi boldogok,
s ma üres a szoba, nincs neki lakója
dohos falai között mégis él a nóta,,
ha bemegyek fülembe zeng,én mindig hallom,
odabent él velem az elmúlt ifjúságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése