Ács Nagy Éva
És akkor...
Valentin napra férjemnek
És akkor elindultunk, egymás felé,
szinte forrt a levegő pedig zimankós tél volt.De bennem a pokol tüze lobbant lángra abban a pillanatban mikor megláttalak. Nem bírtam magammal, tudtam te kellesz, te rád vártam. Te voltál velem álmaimban, öleltél, csókoltál.Hagytam magam, élveztem minden pillanatot, adtam magamból, kaptam belőled. De mint a sivatag ki esőre szomjazik, telhetetlen voltam, akartam még-még. Kiakartam, kiakarom élvezni az élet adta lehetőséget, ki a követelődző szerelmet.Tudom, hogy , vagyis nem tudom, hogy mennyi időnk van mindenre, mert semmi sem végtelen. Mint ahogy elmúlnak köröttünk életek, a miénk is elmúlik egyszer. Halandók vagyunk, szeretni most szerethetünk. Kéjtől ittasak most kell, hogy legyünk. Harcolni kell a mindent elsöprő pillanatért, harcolni hiénákkal, küzdeni démonokkal, de megéri, mert ez az érzés csak egyszeri , megismételhetetlen.
Nő vagyok, igazi nővé te tettél, általad lettem az aki vagyok most, egy csábos nimfa, ki érted tettre kész. Nem akarom feladni, nem akarom, hogy vége legyen , de tudd a túlvilág ha létezik ott is téged akarlak majd magamnak. Ma még itt, holnap nem tudja senki hol, de CARPADIEM! Élj a mának velem. Valódi ember lettél, hús és vér, elérhető, ölelhető. És akkor elindultunk egymás felé, lebegtünk felhők mögött, voltunk a pokolban , vagyis fent és lent, megküzdöttünk egymásért. Hallod? én hallom szíved dobbanását értem!
2019. 02. 14 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése