Ács Nagy Éva
Hol otthon vagyok
Erdő,béke honol, csendes nyugalom,
szép, mégis hazafelé vágyakozom,
oda , hol nekem minden ismerős,
hol anyám arca, derűs, oly nevetős.
Mert mesélnek nekem azok a szemek,
karjai között lebegek, én örök gyermek,
együtt nézünk a zord vihar szemébe,
honvágy volt, már nincs is a szívemben.
Kint a határban szólnak felém a fenyvesek,
a legkisebb madár füttyent, s reám nevet,
otthon vagyok, kint a réten, mezőn, erdőben,
otthon vagyok én, jó anyácskám közelében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése