Verocska
Egy februári napon a gyakorlatom alatt láttam meg őt, apró termetű, meleg barna szemű, kicsi lány volt.Talán 6 év körüli, mikor megismertem egyre csak nevetett, arcát a mosoly gödröcskéi még bájosabbá tették. Nyújtotta felém a kis kezét,nem félt, barátságos volt, egy kézfogást egy meleg simogatást remélt, és kapott! Boldognak látszott, kedves , bájos földre szállt angyal. Azonnal belopta magát a szívembe , máig előttem van kedves kis lénye. Beszélt hozzám kicsit akadozva, hol értettem, hol nem, de a végén mindig nevetett. Nem tudom milyen az ő világa amiben él , nem ismerem, igazán csak most találkoztam ilyen betegséggel közelebbről. De látszik rajt a boldog gyermekkor, az ártatlan tisztaság. Szívemből egy darabot nála hagytam! Szinte vártam a holnapot, hogy láthassam, várom, hogy nevetve szépítse meg a napjaim. Elém varázsolja az ő világát, eddig nem hittem a tündérekben, de már most tudom ő az!
Más mint mi! vagy mi vagyunk mások! Őneki tiszta a kis felépített világa amit csak mi szennyezhetünk be. Ő Autista , de teli érzelmekkel, teli szépséggel, és ártatlan tiszta bájjal.Példát vehetünk róla, mindenkit szeret, nem tudja még, hogy rosszak is lehetnek az emberek. Kételkedem benne, hogy a mi világunk jobb, vagy az övé, ahová nem jut be a szenny a fertő. De ránézek, érzem , hogy itt mi tehetünk azért, hogy tisztaságát megőrizze, boldog és teljes életet élhessen itt köztünk! Feladatunk, hogy vigyázunk rá,
apró barna szeme mindig az öröm könnyétől csillogjon amíg csak él, s mi élünk! Ez a legszebb és legnemesebb cél, hogy ezt elérjük. Várom én a holnapot, várom , hogy mikor száll be az autóba, várom a mosolyát, a kézfogását. Őrzőm örökké magamban ,
őrzőm és tisztelem !!Örülök, hogy megismerhettem, és általa emberileg gazdagabb
és boldogabb lettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése