Ács Nagy Éva

Világ tetején

Egymagam az úr, a világ tetején,

hol a gomolygófelhő- felhővel összeér,

elém terül, mint álom a kék végtelen,

a gondokat itt, most már nem érzékelem.

Mese ez, nyugalmat adó délibáb,

hiába is lépnél, nem mozdul a láb,

harmatcsepp üdíti fel fáradt testemet,

a napfénye vonz, magához édesget.