ALEXIS POPE:
Olyan vagyok mint a méz
(Fordítás) Ács Nagy Éva
Távoli város központjában
lakik egy bárány, ő az ki tudja a különbséget.
Kell mindig ennivaló, igazság , fény és tér
kell hogy legyen a városban egy jó fürdő.
Mert az utca kövén nem pihenhet lábam,
fekete már az út, aljára ragadt a rozsda.
éjszakai sétára, ha volt is, nem emlékszem.
Mikor történt? Nem emlékszem.
Utolsó kép , emlék,mikor felém nyúltotta a kezét,
felém, csak pillanatra mint egy hüvös kis tó.
Menedéket kerestem ott a fák közt a sarokban.
Ijesztő, sötét és lehetetlen emlék.
Kikötve vagyok ,szobrozom,, úgy mint a székek.
A fű most már nem zöld,a gépek tehetetlen szellemek,
Mindent akartam, de semmit kaptam, de a minden kell.
Mikor történt ez, nem tudom, tükrömet homály lepi,
arcom nem látom a sürü homályban, elveszett.
Lassú minden, mint egy rossz, elhanyagolt versenyautó,
Olyan mint én, de a hátsó kerék még forog.
Lépéseimmel, szép lassan távolodom,
távolodom apától,
Rejtözöm a réten lepkék mögé, hallom a szarvast, sír.
Nagy vagyok, túl nagy, lábam nehéz, fáradt.
Hibás mindenki, de főleg a papagáj!
Lassan csak fa lesz szívem helyén,
de én ember vagyok, nem erdő.
Közelitek, ósonva csak,
Ijedt templomok tornyai látszanak a távolban,
lessik kétségbeesett futásom.
S én most beleveszek e futásba.
