Ács Nagy Éva
Gyász van bennem...
Milljó mécses világít a sötét temetőben,
de én csak most a szeretteimet nézem,
koszorúm némán csüng a rideg fejfán,
halott minden, most és holnapután.
Az emlék nekem drága, mint gyémánt,
közelinek látom a képzeletbeli sétányt,
hol vagyunk együtt boldogan, mindörökké,
az életünk a miénk nem pedig az ördöggé.
Milljó élet lángja lobog, mely halhatatlan,
szól angyalok zenéje, csoda, kiapadhatatlan,
lelkemben béke honol, s a megnyugvás,,
élőből halott lesz előbb -utóbb nem vitás.
Hallom a feltámadó szélben, hallom szavunk,
gyászszagú, hideg éjben, egyszer meghalunk.
élőnek jut a gyász, az élet, és majd elfogadás,
halottnak a végtelen, és egyszer a feltámadás.
Miljó mécses lángja izzik szívemig, fájón átkarol,
gyászomban magam, mélyére senki nem hatol,
vihar tombol,ma nagyon boldogtalan vagyok,
a lepergő könnyeimet arcomon elmaszatolom.
2021. 11, 01 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése